Perek

Perek: 6 / 275

Az eljárás középpontjában Tóth Ferenc államvédelmi százados 1956. október 31-i meglincselése állt. Babér István ellen először az országos kapitányság vasúti osztálya indított eljárást 1958. szeptember 10-én társadalmi tulajdon sérelmére elkövetett bűncselekmények vádjával – mivel 1956. október 25-én rendőrségi felszerelési tárgyakat tulajdonított el a mezőkövesdi kapitányságról. A háromnapos őrizet alatt ötvenhatos szerepe nem került szóba, a vádak alól tisztázta magát, így három nap után szabadlábra helyezték. Néhány nappal később a Budapest VI. kerületi kapitányság politikai alosztályának kezdeményezésére azonban ismét őrizetbe vették, és Budapestre szállították, ahol a politikai rendőrség indított nyomozást az ügyében. A vád ekkor már az volt, hogy október 31-én jelen volt Tóth Ferenc államvédelmi százados meglincselésénél. Kezdetben nem szerepelt a gyilkossággal gyanúsítottak körében, csak mozgalomban való részvétellel vádolták, valamint azzal, hogy gyűlöletre izgatta a halottat körülálló tömeget, és leköpködve gyalázta a holttestet. A nyomozás során több tanú vallotta, hogy Babér volt az egyik, aki Tóth századost az Eötvös utcai nemzetőr parancsnokság elől a körút és az Aradi utca sarkára vonszolta; de ezek a tanúk egy korábbi eljárásban tett vallomásaikban nem tettek említést egy olyan elkövetőről, aki Babérhoz hasonló feltűnő ruházatot viselt október 31-én. A nyomozás elsősorban október 31-i szerepének bizonyítására törekedett, a mezőkövesdi események és nemzetőri tevékenysége tisztázását csak kevéssé szorgalmazták. A Tutsek Gusztáv vezette népbírósági tanács október 31-i szerepéből következtetve azonban utóbbi cselekedeteit is a vallomásokban bizonyítottaknál súlyosabbnak értékelte. Ügyét sikertelenül próbálták meg összevonni a később más perben elítélt és kivégzett Futó János elleni nyomozással, majd egy másik vizsgálattal, így végül egyszemélyes perben állították bíróság elé. A népbírósági tanács valamennyi vádpontot bizonyítottnak tekintette, és a vádlottat az ügyész által javasolt legsúlyosabb ítélettel sújtotta. Kegyelemre sem az első-, sem a másodfokon ítélkező tanács nem ajánlotta, így a jogerős ítélet kihirdetésének másnapján, 1959. február 13-án, a Kozma utcai börtön udvarán kivégezték.