| A per középpontjában Biksza Miklós dabasi járási párttitkár 1956. december 10-én, Gyónon történt meggyilkolása állt. Biksza november 4. után az „ellenforradalom” legmagasabb rangú áldozata volt, ezért az átlagosnál is erélyesebben torolták meg a halálát: négy embert végeztek ki miatta.
Biksza december 10-én azért ment Gyónra, hogy átalakítsa a november 4. után tovább működő forradalmi tanácsot. A tanácsházán tartott megbeszélés idején tüntetők gyűltek az épület elé, akik a „muszkavezető” Biksza felelősségre vonását követelték. Az egyre fenyegetőbb helyzet elől a párttitkár menekülni próbált, de üldözői utolérték és megölték, a tőle elvett pisztollyal egy Kövecses Ferenc nevű egyetemista lőtte agyon. Mivel Kövecses Nyugatra menekült, őt nem tudták felelősségre vonni, helyette olyanokat ítéltek el, akik azonosítható módon vettek részt a párttitkár üldözésében vagy bántalmazásában. Elsőként Balla Pált, akit már a gyilkosság napján őrizetbe vett a honvéd karhatalom. aztán Harmincz Istvánt és Lakos Jánost, legvégül, 1957. augusztusban a nemzeti bizottság vezetőjét, D. Szabó Károlyt. Kövecses Ferencet 1959-ben távollétében ítélték halálra.
Harmincz Istvánt 1957. április 5-én helyezték előzetes letartóztatásba, miután előző nap feladta magát az ügyészségen. Szervezkedés vezetésével, gyilkossággal és rablással (egy házkutatás során elvette a járási ügyész vadászpuskáját) vádolták, utóbbi alól bűncselekmény hiányában felmentették. Lakos János július 11-én került előzetes letartóztatásba, a perbe pótvádirattal vonták be. Harminczot kezdetben a december 10-i eseményekkel kapcsolatban hallgatták ki, nemzetőri tevékenysége csak később vált a vizsgálat tárgyává. Ellene nagyrészt korábban már kihallgatott tanúkat idéztek be, akik közül többen már „nem emlékeztek” az eseményekre. Az egyik új tanú vallomása szerint Kövecses azonban már november 4-én megfenyegette Bikszát, hogy megöli, ha Gyónra jön. Mivel ekkor Harmincz is jelen volt, erre alapult a vád, amely szerint D. Szabóval és Lakos Jánossal előre megbeszélték a párttitkár „elintézését”. Ezt mindegyik vádlott tagadta. Lakos esetében pedig figyelmen kívül hagyták, hogy a Bikszával folytatott megbeszélés idejére a helyi téesz vezetőit hívta értekezletre, vagyis nem szervezhette az „ellenforradalmi” megmozdulást.
A Pest Megyei Bíróság népbírósági tanácsa 1957. augusztus 8-án Harminczot a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló mozgalom vezetése és gyilkosságra való felbujtás vádjával életfogytig tartó börtönre ítélte. Lakosra a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedésben való tevékeny részvétel és szándékos emberölés miatt tizennégy év börtönt szabtak ki. A Legfelsőbb Bíróság népbírósági tanácsa október 22-én Harmincz és Lakos cselekményét (a szervezkedési vádak mellett) tettesként elkövetett gyilkosságnak minősítette, ezért mindkettejüket halálra ítélte. Az ítéleteket október 25-én hajtották végre, amikor Balla Pált is kivégezték. |