Perek

Vádlottak: 856 / 1734

1924. 07. 22. Budapest

Foglalkozása a peres iratok szerint: vasöntő

A per középpontjában a nyugati emigráció és a magyar katolikusok összefonódása állt, annak megmutatása, hogy ez a két erő az „ellenforradalom” leverése után is veszélyt jelent a népi demokráciára. Lukács Lászlót és Czermann Lajost 1958. március 17-én, hűtlenség gyanújával helyezték előzetes letartóztatásba. Czermann ekkor is börtönben raboskodott: a Grősz-per egyik mellékperében rá 1951-ben kiszabott tizenöt éves börtönbüntetését töltötte. A harmadik halálra ítélt, Tumbász Ákos 1958. február 21-én Jugoszláviába szökött a menyasszonyával, de mindkettejüket visszaadták a magyar szerveknek. Tumbászt ezt követően vonták be az eljárásba. A periratok szerint Lukács és Czermann az ENSZ és a nyugati magyar emigráció, konkrétan a forradalom után Nyugatra menekült Lengyel Alfonz számára kémkedtek, akihez a magyarországi szovjet katonai erőkről, valamint a megtorlásról juttattak el információkat, hogy Lengyel az ENSZ magyar kérdésben összehívott különbizottsága számára továbbítsa azokat. Tumbász kapcsolatban állt Lukáccsal, és tudtán kívül részt vett a Csepel Művek belső telefonkönyvének Nyugatra juttatásában. A kémszervezet létrehozását ténylegesen a politikai rendőrség kezdeményezte – és mindvégig irányította is – egy 1956. november 23-án (a néma tüntetés napján) Nyugatra dobott ügynökön keresztül. Nem elégségesen bizonyított, hogy Lengyel Alfonzot – Czermannékhoz hasonlóan – bevonták-e az ügybe, vagy tudtán kívül használták fel a nevét. Mivel azok számára, akiket sikerült bevonni a kémszervezetbe, semmifajta érdemi adatszerzési lehetőség nem állt rendelkezésre, a provokáció legnagyobb eredménye maga a per volt, amelyben három embert halálra ítéltek és kivégeztek. A Budapesti Katonai Bíróság Csohány László hadbíró százados vezette tanácsa 1958. október 1-jén Lukács Lászlót hűtlenség vádjával halálra ítélte. Czermannt a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés vezetése és hűtlenség, Tumbászt a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedésben való tevékeny részvétel, bűnsegédként elkövetett hűtlenség és tiltott határátlépés vádjával életfogytiglani börtönre ítélték. A Legfelsőbb Bíróság 1959. január 7-én helybenhagyta az ítéleteket. Lukácsot január 13-án kivégezték. Czermann Lajos és Tumbász Ákos ítélete ellen a Legfőbb Ügyészség törvényességi óvást emelt. A Legfelsőbb Bíróság március 25-én – az óvásnak helyt adva – mindkettejüket halálra ítélte. Március 28-án, a Kozma utcai börtön udvarán végezték ki őket.