| Onestyák Lászlót 1957. április 26-án, Zódor Jánost 1957. július 5-én helyezték előzetes letartóztatásba. Perükben a fegyveres harcok idején a Corvin köziekkel együttműködő fegyveres felkelőket és nemzetőröket ítéltek el, döntő részben a gyanúsítottak beismerő vallomásai alapján, amelyekre a nyomozati szakban társaik, illetve a tanúk terhelő vallomásai nyomán kényszerültek. A vád, mint a fegyveres felkelők elleni perekben általában, szervezkedés (vezetése vagy abban tevékeny részvétel), gyilkosság (aminek a fegyveres harcban való részvételt minősítették) és rablás volt.
Az operatív vizsgálat már 1956. novemberben megkezdődött, a nyílt nyomozást pedig 1957. áprilisban kezdte el (és nyár végére fejezte be) a politikai rendőrség vizsgálati alosztálya. A vizsgálat nem tett különbséget a gyanúsítottaknak a fegyveres felkelésben való részvétele, illetve nemzetőri tevékenysége között, mindkettő céljának a népi demokratikus államrend megdöntését tekintették, de a vizsgálat súlypontja a szovjetellenes fegyveres harcra esett.
Ősszel az átlagosnál sokkal részletesebb ügyészségi jegyzőkönyvek készültek, az ügyészség még szembesítéseket is tartott, és részletesen jegyzőkönyvezte a vádlottak tagadását, rendőrségen tett vallomásuk visszavonását. A visszavonást azonban nem vette figyelembe, és 1957. november 23-án kelt vádiratában a vádlottak ellen a nyomozást lezáró határozatnak megfelelően emelt vádat. Noha a vádlottakat egyértelműen ellenforradalminak minősített cselekménnyel vádolta, az ügyet nem utalta népbíróság elé.
A Budapesti Fővárosi Bíróság Halász Pál vezette tanácsa így nem a népbírósági eljárás rendelkezései szerint tartotta a tárgyalást, és hozott ítéletet 1958. március 31-én. Onestyák a tárgyaláson tagadta, hogy egyáltalán részt vett volna a fegyveres harcokban, miközben a szervek szerint azért választották szakaszparancsnokká, mert az összecsapásokban kitűnt bátorságával. A tárgyaláson azt is tagadta, hogy a nemzetőregység szakaszparancsnoka lett volna. A bíróság mindkét vádpontot bizonyítottnak tekintette. A mindössze tizennyolc éves Onestyák Lászlót a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló mozgalom vezetése, több rendbeli, meg nem határozható számú gyilkossági kísérlet, három rendbeli, ebből egy esetben társadalmi tulajdon sérelmére különösen nagy kárt okozó rablás és felfegyverkezve elkövetett lopás, valamint felfegyverkezve, tolvajszövetségben elkövetett kétrendbeli lopás vádjával halálra ítélték. Vele együtt ítélték halálra Zódor Jánost, a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló mozgalomban való tevékeny részvétel, többrendbeli, meg nem határozható számú gyilkossági kísérlet, társadalmi tulajdon sérelmére bűnszövetkezetben elkövetett lopás és közveszély színhelyén elkövetett lopás címén. Zódor érdemi védekezést a tárgyaláson nem tudott előterjeszteni. Tizennégy társukat, köztük négy fiatalkorút két év hat hónaptól életfogytig tartó börtönbüntetésekre ítéltek. A fellebbezéseket 1958. október 21-én a Legfelsőbb Bíróság népbírósági tanácsa bírálta el, amely helybenhagyta a halálos ítéleteket. Onestyák László esetében nem látták megvalósultnak a szervezkedés vezetése tényállását, egyéb cselekményeit viszont az első fokon eljáró bírósággal egyezően értékelték. Zódort senki sem javasolta kegyelemre, őt október 24-én kivégezték. Onestyák esetében a tanács egyhangúan a kegyelem mellett foglalt állást. Az Elnöki Tanács azonban november 14-én elutasította a kérvényét, így november 22-én a Kozma utcai börtön udvarán rajta is végrehajtották a halálos ítéletet. |