Perek

Perek: 53 / 275

Az ítéletbe emelt tényállás szerint Baján 1956. november 4-e után húsz év körüli fiatalok fegyveres akciókat terveztek, céljuk a rendőrség és a szovjet csapatok kiűzése, a fontosabb középületek elfoglalása volt. Amikor november 9-én késő délután arról értesültek, hogy a rendőrség őrizetbe vett négy felkelőt (a hír valótlan volt), elhatározták, hogy kiszabadítják a foglyokat, amit még aznap meg is kíséreltek. Mivel az akciót követően Bobek Károly kivételével mindenki Jugoszláviába vagy Ausztriába menekült, a Bobek, majd az Eichardt Ottó és Szalai Mihály elleni perekben csak kevéssé sikerült rekonstruálni a cselekményt és azonosítani annak résztvevőit. Eszerint a támadásban hárman Bobek, Eichardt és Szalai vettek részt. Bobek és Szalai nemzetőrnek adta ki magát (Baján még működött a nemzetőrség), és bekísérték az Eichardt által játszott foglyot a rendőrségre. Lefegyverezték a kapuőrt és a véletlenül ott tartózkodó őrsparancsnokot. Szalai rájuk vigyázott az udvaron, miközben az iratok szerint Bobek, de valószínűbb, hogy Eichardt, bement a kapitányságra, és tüzet nyitott az ügyeletes szobában tartózkodó rendőrökre. Egy főhadnagy meghalt, többen megsebesültek. Amikor a rendőrök viszonozták a tüzet, a fiatalok elmenekültek. Másnap egy rendőrjárőr Csurgó közelében elfogta a Jugoszláviába szökni próbáló Bobeket, Eichhardtnak és Szalainak más úton sikerült kijutnia az országból. A Bobek elleni nyomozásban Eichardt és Szalai is gyanúsított volt, de Nyugatra szökésük miatt felfüggesztették a velük szembeni eljárást. Bobeket még 1957-ben halálra ítélték és kivégezték. Eichardt és Szalai ellen az ügyészség 1958. szeptemberben a Bobek elleni per részeként nyújtott be pótvádiratot, de ügyüket a bíróság már önálló eljárásban tárgyalta. A per azon nagyon kevés ötvenhatos ügy közé tartozik, amelyben kizárólag távollévő vádlottak szerepeltek. A bíróság mindkét vádlottat bűnösnek találta gyilkosság és államrend megdöntésére irányuló szervezkedés bűntettében. Utóbbi a fogolyszabadítási akción kívül kizárólag fiatalok beszélgetésein alapult, és a vádat valószerűtlennek mutatja, hogy Baján november 9-én még működtek a forradalmi szervek, nem volt tehát ok titokban szervezkedni egy ott még hatalomra nem jutott rendszer ellen. Noha a bírósági rekonstrukció Eichardt cselekményét mutatja súlyosabbnak, őt csak életfogytiglani börtönnel sújtották, Szalait azonban halálra ítélték. A Kecskeméti Megyei Bíróság az 1979. augusztus 14-én hozott végzésében Eichardt Ottó és Szalai Mihály büntetését elévültnek nyilvánította.