| Nagy Barnát október 25-én a diósgyőri Lenin Kohászati Művekben tartott nagygyűlésen választották az akkor megalakított megyei munkástanácsba. Feladata a miskolci rádió adásának biztosítása és ellenőrzése lett. Ottani tevékenységét a bíróság úgy ítélte meg, hogy azzal „fertőzte, mételyezte az embereket”, „megmérgezte gondolatvilágukat”. A rádiónak, mint a kor legfontosabb tömegtájékoztatási eszközének a forradalom szolgálatába állítása miatt kaphatta a súlyos ítéletet, erre mutat, hogy a Szabad Petőfi Rádió, Győrt irányító Pális Pált jogerősen ugyanúgy életfogytiglani börtönre ítélték, mint Nagyot. Pedig egyikük sem önállóan irányította a rádiót, mindketten a területi forradalmi tanácstól kapott híreket sugározták, kiegészítve azokat nyugati rádiókból (elsősorban a Szabad Európából) átvett hírekkel, valamint lakossági üzenetekkel. A rádió vezetőjeként terhére rótt konkrét cselekmények csak erős torzítással voltak alkalmasak a súlyos ítélet alátámasztására. Terhére rótták, hogy a lakosságot félrevezetve november 1-jén arról adott tájékoztatást, hogy a szovjet csapatok megkezdték a kivonulást Magyarországról, ami egy nappal korábban, a hír vételekor még igaz volt. Azt, hogy nemzetőregységet szervezett a rádió védelmére, figyelmen kívül hagyva, hogy az ezt a feladatot ellátó belső karhatalom az ÁVH feloszlatása következtében megszűnt, a stúdió védtelen maradt. Azt, hogy Nagyék november 1-jén kihallgatták a lillafüredi Park szállóból Budapestre tartó Tabi Lászlót (a korban ismert humoristát). Ezt az ítélet úgy pertraktálta, hogy az írót csak az idő rövidsége miatt nem tudták „megsemmisíteni”.
Nagynak egy olyan vádlott-társa volt, aki kapcsolatban állt a rádióval. Gonda Géza az ott lévők élelmezését intézte, s azért kerülhetett a perbe, mert 1945 előtt egy évig csendőrként teljesített szolgálatot, és mert a november 4-i szovjet támadás elől a Bükkbe menekült (vagyis partizánharcra készült), de már másnap hazament.
Legtöbb vádlott-társa egy alig bizonyított november 4-e utáni szervezkedés révén került a perbe, ami vélhetően nem volt több, mint a miskolci államvédelem elvetélt provokációs kísérlete. Közülük, Czelláth Mihály, a mártabányai munkástanács elnöke kapta a legsúlyosabb ítéletet, tizenöt év börtönt, mert a vád szerint a szervezkedés (illetve a bükki partizánok) támogatására átadott Nagynak 5900 forintot, ami valójában a szakszervezet (vagy a pártszervezet) pénze volt. Czelláth terhére írták, hogy a bányából robbanóanyagot szerzett, akadályozta az ottani pártszervezet megalakítását, és bírálta a karhatalom személyi összetételét. Suhaj Pált azért ítélték nyolc évre, mert október 25-én ő végezte a hangosítást az egyetemvárosi nagygyűlésen, mert megbízták, hogy építse ki a megyei munkástanács mellett működő úgynevezett defenzív csoport rádióösszeköttetését, és 1957. május végi őrizetbe vételéig rejtegetett egy pisztolyt. De volt a szervezkedésnek olyan tagja is, aki csak egyszer, véletlenül találkozott Nagy Barnával az Avasi kávéházban. Makuch Mihály ítéletét azzal indokolta a bíróság, hogy azért nem lépett be a szervezkedésbe, mert éppen letartóztatásban volt.
Nagy Barna azért sem tudott részt venni a szervezkedésben (az ellene indított provokáció azért halt el), mert november 10-én őrizetbe vették a szovjetek. Mivel ekkor semmi olyan vád nem merült fel vele szemben, ami fogva tartását indokolta volna, november 14-én szabadon engedték.
Miután a miskolci dolgozók egységes kiállása következtében november közepén hazaengedték a deportálásból Földvári Rudolfot (lásd a róla szóló perleírást), vezetésével újjáalakult a megyei munkástanács, amely igyekezett minél többet megmenteni a forradalom vívmányai közül. Földvári a november 4-ig működött megyei munkástanács második vonalából építette ki a testületet, amelybe Nagy Barnát is bevonta, ő lett az energiaosztály vezetője. Nagy azonban nem sokáig élvezhette a tisztség nyújtotta védelmet, mert november 29-én ismét őrizetbe vették, és ebből a letartóztatásból már nem szabadult, 1961-ben büntetését töltve a tököli rabkórházban hunyt el.
Nagy két majdani vádlott-társát vette maga mellé a megyei munkástanácshoz. A hét év börtönre ítélt Lenkei László fő bűne az volt, hogy a munka beindításához szükséges energiáért az energiaosztályhoz forduló üzemeknek csak azzal a feltétellel ígért szenet, ha Földvárit hazaengedik a deportálásból. A hamisítás kétségtelen: Földvári hazatérése előtt nem létezett munkástanács, sem Lenkei, sem senki más nem intézkedhetett annak tagjaként.
November 29-i őrizetbe vétele után két nappal Nagy Barnát a rendőrségi fogdából átvitték a kórházba. Ott látogatta meg többször Doloviczi Mária, akinek ez volt az egyetlen bűne. Noha ügyészségi dolgozóként (gépírónő volt) tudnia kellett volna, hogy előzetes letartóztatott csak ügyészi engedéllyel látogatható, mégis többször volt Nagynál, akinek élelmet, sőt egy táskarádiót is bevitt. Bűnpártolás címén a bíróság négy hónap börtönre ítélte. |