| Fuchs Aladár ítélete a megtorló perek általános színvonalához képest is megalapozatlan. A forradalomban betöltött szerepét a bíróság iratellenesen felnagyította, ténynek tekintett bizonyítatlan körülményeket, a másodfokon eljáró népbírósági tanács pedig törvényt is sértett.
A segédmunkásként dolgozó Fuchs nem vett részt a forradalomban. Október 25-én kispesti lakásából azért indult el, hogy körülnézzen a városban. A harcok miatt nem jutott haza, így egy régi iskolatársánál húzódott meg. Október 28-án vért hányt, súlyos gyomorpanaszai miatt mentővel bevitették a közeli Hajnal klinikára. Abba a kórterembe került, ahol Hajós István, az MDP sátoraljaújhelyi bizottságának egyik titkára is feküdt. November 3-án Fuchs röntgenre várva beszédbe elegyedett egy ismeretlen, katonaruhás férfival, akinek kérdésére elmondta, kikkel van egy kórteremben. A röntgen után az ismeretlen igazoltatta Hajóst, és amikor megállapította, hogy valóban pártfunkcionárius, Fuchsszal együtt a Corvin közbe távozott, ahonnan rövidesen két másik fegyveres nemzetőrrel tértek vissza. Hajóst – kezelőorvosának tiltakozása ellenére – magukkal vitték, azzal az indokkal, hogy átszállítják a BM Korvin Ottó Kórházába, egyben utánanéznek a múltjának. Fuchs ekkor már nem csatlakozott hozzájuk. Hajós többet nem adott magáról életjelet, családja nem tudott róla, a Korvin Ottó Kórház igazolása szerint oda nem került be.
Fuchs Aladárt 1957. februárban gyilkosságra való felbujtás gyanújával vették őrizetbe. Az elsőfokú bíróság tagjai nem látták bizonyítottnak, hogy Hajós Istvánt meggyilkolták volna. Értelmezésük szerint mindez alappal feltételezhető, „feltevésekre azonban nem lehet bírói ítéletet alapozni”. Megállapították ugyanakkor Fuchs bűnösségét orgazdaságban egy a forradalom előtt indult ügy kapcsán és az államrend megdöntésére irányuló szervezkedésben való tevékeny részvételben. Emiatt az ügyész a bizonyítási szakasz végén emelt vádat, amelyben arra hivatkozott, hogy Fuchs közreműködött egy pártfunkcionárius elhurcolásában. Ezt a bíróság megalapozatlanul tekintette bizonyítottnak. Nincs ugyanis rá bizonyíték, hogy a Hajós elvitelével végződő cselekménysort Fuchs kezdeményezte volna. Ezzel kapcsolatban egyedül az ő vallomása állt rendelkezésre, miszerint beszélgetés közben az ismeretlen nemzetőr kérdésére elsorolta, hogy a kórterem betegei közt van diák, portás, párttitkár. Arra pedig, hogy Fuchs és Hajós között bármilyen ellentét lett volna, egyetlen bizonyíték sincs. Ellenkezőleg, több betegtárs vallotta, hogy rendszeresen együtt kártyáztak.
A másodfokú bíróság azonban már tényként kezelte Hajós halálát, arra hivatkozott, hogy „a párt e hű katonája, kiszabadulva az ellenség karmai közül” nyilván életjelt adott volna magáról. Azt a tényt, hogy holttestét nem találták meg, Vida Ferenc tanácsvezető azért tekintette súlytalan kérdésnek, mivel szerinte több száz azonosítatlan halottat temettek el az „ellenforradalom idején”. Az indoklás egyfelől törvényellenes, másfelől ellenkezik a tényekkel. 1957 elejéig mindössze három-négy holttestet nem sikerült azonosítani, Hajósnak pedig megtalálták a rokonait, akik el tudták volna végezni az azonosítást. Ténynek tekinthető tehát, hogy ők az azonosítatlan holttestek között nem ismerték fel Hajós Istvánét. Másfelől az akkori és a mai jogszabályoknak megfelelően egy személyt csak öt évvel az eltűnése után lehet holttá nyilvánítani, ha életben létéről ez idő alatt nem került elő adat. Ennek ellenére Vida Ferenc a vádlott büntetését életfogytiglani börtönre súlyosította, csak 1970-ben szabadult.
Az ügy másik kulcspontja Fuchs beszámíthatóságának kérdése volt. A védelem súlyos skizofréniával érvelt, ugyanis a vádlottat már a forradalom előtt is kezelték hasonló betegséggel. Az eltérő orvosszakértői véleményekre hivatkozva az elsőfokú bíróság enyhítő körülményként értékelte a vádlott elmeállapotát. A másodfokú ítélet Kelemen Endre bírósági orvos szakértő szakvéleménye alapján megállapította, hogy a cselekmény elkövetésekor és a tárgyalás idején a vádlott „akaratának megfelelő magatartásban közepes fokon korlátozott” volt, vagyis elítélhető. |