| A per középpontjában a legnagyobbak közé sorolt fegyveres felkelő egységek, a Szabad Nép-székházbeli csoport és a Széna téri fegyveresek vezetőinek tevékenysége állt. Dudás József és Szabó János közös perbe vonását leginkább az indokolta, hogy a szervek, elsősorban közvetlen szovjet nyomásra, mielőbb elrettentő ítéleteket akartak hozni az ellenforradalom néhány széles körben ismert vezetője ellen. Dudás és Szabó bácsi között október végén, a Magyar Nemzeti Forradalmi Bizottmány megalakításakor volt tényleges kapcsolat, a későbbiekben már csak az rokonította őket, hogy mindketten bizalmatlan fenntartással kezelték a nemzetőrség főparancsnokságát, és vonakodtak annak feltétel nélkül alárendelni magukat. Nem ötvenhatos (vagy korábbi) cselekményeik, hanem nagyon korai perük az oka, hogy mindkettejükkel szemben nagyobb hangsúlyt kaptak a klasszikus ellenségtoposzok, mint a később eljárás alá vontak esetében, és maradt rajta az antifasiszta ellenállásban részt vett Dudáson a fasiszta, a tizenkilences vöröskatona Szabó bácsin pedig a horthysta jelző.
Dudás ellen kezdettől az volt az egyik fő vádpont, hogy fegyveres felkelő csoportokat szervezett és vezetett, noha személyesen sem az októberi, sem a novemberi harcokban nem vett részt. A Széna téri fegyveresekkel nem állt kapcsolatban, a Szabad Nép-székházbeliek pedig lényegében függetlenek voltak tőle, ráadásul novemberben egyre bizalmatlanabbak és ellenségesebbek lettek vele szemben.
Az 1956. november 21-én megindított nyomozást Szabó János ügyében december 29-én, Dudás esetében 30-án zárták le, a vizsgálatot kezdetben biztosan, de feltehetően végig szovjet belügyesek végezték. Szénási Géza legfőbb ügyész már december 29-én aláírta a vizsgálati osztályon készült vádiratot (amikor Dudás ügyében még le sem zárult a vizsgálat). Mindkét terhelt ellen államrend megdöntésére irányuló szervezkedés vezetése miatt emelt vádat, a vádiratot pedig a „Katonai Bíróságnak” nyújtotta be (ilyen elnevezésű bíróság nem létezett) azon a címen, hogy a cselekmény közvetlenül sérti a honvédelem érdekét.
A pert a Legfelsőbb Bíróság Katonai Kollégiuma tárgyalta, a fellebbezés lehetősége nélkül. December 30-án (aznap, amikor Dudás ügyében lezárták a nyomozást) a bíróság megtartotta az előkészítő ülést, amelyen elfogadta a vádiratot, és (dátum nélkül) kitűzte az első tárgyalást. A vádlottak nem vettek részt az előkészítő tárgyaláson, de még aznap ismertették velük az arról felvett jegyzőkönyvet. Akkor terjeszthették elő kérelmüket védő kirendelésére. Az 1957. január 8–14-ig tartó zárt tárgyalást a Budapesti Katonai Bíróság épületében tartották. Dudás tiltakozott a tárgyalás zártnak nyilvánítása ellen, kérte, hogy legalább ügyészi kihallgatását ismételjék meg magyar nyelven, ezért indítványt terjesztett elő a tárgyalás elnapolására, amihez Szabó János védője is csatlakozott. Indítványukat elutasították. A bizonyítási eljárás végén mindkét védő védence felmentését kérte. A tanács Dudás Józsefet szótöbbséggel, Szabó Jánost egyhangúlag nem ajánlotta kegyelemre. Az ítélet-végrehajtásra meg nem erősített hírek szerint nem került sor: a vádlottakat a cellájukban agyonverték. |