Heves községben október 27-én határozták el a járási pártbizottság és a tanács vezetői, hogy a rend fenntartása és hatalmuk átmentése érdekében másnap – miskolci mintára – munkástanácsot alakítanak. Programjukba olyan, októberben országszerte képviselt követeléseket is felvettek, amelyeket a megtorlás bírósága már „ellenforradalminak” tekintett. Az ezt hírül adó körlevelet más intézmények és vállalatok mellett eljuttatták a kultúrházba is, ahol este kisebb összejövetelen vitatták meg a kezdeményezést, és további pontokat javasoltak a programba. Október 28-án délelőtt a tanácsházán a munkástanács megalakításának előkészítésekor felmerült, hogy vonják be Guba Dezső volt gimnáziumi tanárt, amit mindenki jóváhagyott. Már az ő jelenlétében döntöttek a program kiegészítéséről, amelybe belekerült, hogy a választást aznap kora délután megtartják, Gubát pedig nemcsak a választógyűlés, hanem egyben a munkástanács elnökének is javasolták.
Kora délután Guba a megbeszéltek szellemében nyitotta meg a gyűlést, ismertette a programot, és elkezdte felsorolni a jelöltek nevét. Az egybegyűltek azonban átvették az irányítást, és közfelkiáltással egy egészen más összetételű munkástanácsot választottak, de az ő elnökletével. A munkástanács még aznap késő délután megtartotta alakuló ülését, amelyen részt vett a járási rendőrkapitány és a járási hadkiegészítő parancsnokság vezetője is. Mivel már a jelölőgyűlésen élesen funkcionáriusellenes hangulat uralkodott, azonnali hatállyal felállították a honvédséggel és a rendőrséggel együttműködő nemzetőrséget.
Az üléssel egy időben tüntetés kezdődött. A tömeg egy idő után a járási börtön elé vonult, követelve a rabok szabadon engedését. Az ítélet ezt a harmadrendű vádlott, Bessenyei Sándor ügyvéd, egykori hadbíró terhére rótta, de a vallomások nem támasztják alá, hogy ő lett volna a kezdeményező, csupán azt, hogy részt vett a börtönparancsnokkal folytatott tárgyaláson, amelyet követően a parancsnok minden foglyot szabadon engedett. Ekkor merült fel a tüntetők között, hogy a rabok helyére a kommunista funkcionáriusokat zárják be. Több csoport indult értük, és vitte őket – általában erőszak nélkül – a börtönbe. Guba próbálta feltartóztatni őket, de elsodorták. Egyedül az elsőként előállított Nemes Istvánt, egy 1919-es kommunistát bántalmaztak súlyosabban, őt egy rendőr–nemzetőr járőr mentette ki a tömeg kezéből. Két ízben előfordult, hogy az elmenekült funkcionáriusok helyett azok feleségét börtönözték be, de őket Guba azonnal elengedte. A községben november 4-e után érdemi ellenállás nem volt, a lefogott funkcionáriusok többségét november 5-én szabadon bocsátották.
Mivel a megtorlás során a megyeszékhely Egerben nem állítottak fel népbírósági tanácsot, a tizennyolc vádlottal járó ügyet első fokon a Miskolci Megyei Bíróság népbírósági tanácsa tárgyalta. Guba Dezsőt az államrend megdöntésére irányuló mozgalom vezetéséért kilenc év börtönre ítélte. Azon a címen, hogy nem engedte szabadon az október 28-án este lefogottakat, a másodfokú bíróság Gubát személyes szabadság megsértésében is bűnösnek találta, és ítéletét életfogytiglani börtönre súlyosította.
Első fokon Bessenyei Sándor kapta a legsúlyosabb büntetést (tizenöt évet), amit az iratokból legfeljebb az magyaráz, hogy osztályidegennek minősítették. Két cselekményt tudtak a terhére írni: részt vett a rabok kiszabadításában, és az egyik börtönbe zárt funkcionáriust csak tíz méter távolságból engedte beszélni az őt meglátogató lányával, egyébként csupán az italos állapotban tett kijelentései miatt kapta az ítéletet. Első fokon nemcsak államrend elleni mozgalom kezdeményezésében állapították meg bűnösségét, hanem az ebben való részvételben is. A hibát a másodfokú bíróság korrigálta, de az ítélet enyhítése helyett bűnösnek találta csoportosan elkövetett hatósági közeg elleni erőszakban (a börtönparancsnok sérelmére), ezért az ő büntetését is életfogytiglani börtönre súlyosította. Bessenyei nem élhette meg a nagynak nevezett amnesztiát, 1960-ban meghalt a börtönben. |