Foglalkozása a peres iratok szerint: vízvezetékszerelő

Apja köszörűs, 1945 után raktárkezelő, anyja gyári munkás volt. Négyéves korától öt éven át gyerekmenhelyen nevelkedett. A nyolc általános iskolai osztály elvégzése után segédmunkásként dogozott a Wekerle-telepen. 1945-ben korengedménnyel bevonult, de 1946. októberben egészségi állapota miatt leszerelték. 1948-ban lopásért száz, majd ötven forint bírságra ítélték. Ugyanebben az évben önként jelentkezett tiszti iskolára. 1949 szeptemberéig Esztergomban és Piliscsabán szolgált, majd elvégezte a Rákosi Mátyás Páncélostiszti Iskolát. 1950 szeptemberében – alhadnagyi rendfokozatban – Hatvanban kezdte meg a szolgálatát. 1951. augusztus végén önkényes eltávozás miatt egy év hat hónap börtönre ítélték, lefokozták, és leszerelték. Az ítéletet később hatálytalanították, és a büntetést nyolc hónapra csökkentették, 1952. június 27-én szabadult. A Pipacs Selyemszövőgyárban lett segédmunkás. 1953 után többször elítélték kisebb súlyú bűncselekmények (könnyű testi sértés, hatósági közeg elleni erőszak, társadalmi tulajdon elleni lopás) címén. Megnősült, házasságából egy gyermeke született, de a tárgyalás idejére már elváltak a feleségével. Az ítélet szerint vízvezeték-szerelő szakmát tanult, a forradalom előtt a Vörös Csillag Traktorgyár volt az utolsó munkahelye. A forradalom kitörésekor is letartóztatásban volt, a rendőrségi őrizetből október 26-án szabadult. Október 28-án jelentkezett a Koroly T. György hadnagy vezetése alatt álló kispesti nemzetőrségbe, november 3-ig rendfenntartó feladatokat látott el. November 4-én felvették a harcot a szovjet csapatokkal, de a túlerő elől még aznap kénytelenek voltak visszavonulni. A nemzetőrök egy része Bojtor Béla vezetése alatt együtt maradt, és a következő napokban – a rend felügyeletét ellátva – nemzetőrökként ténykedtek tovább. Átvételi elismervényekkel élelmet vételeztek, gépkocsit szereztek. A perben ezek alkották a rablási és lopási vádak alapját, noha Szegedi számos elismervényt minden hivatalos adatának a feltüntetésével írt alá. Az ítélet szerint rettegésben tartották a Wekerle-telepieket, holott élelemmel látták el őket. Járőrözés közben igyekeztek felderíteni a szovjet egységek mozgását is, Szegedi pedig szabályos kiképzést tartott az embereinek. November 9-én egy kis csoporttal a Gyáli út 12. előtt foglalt tüzelőállást, majd a klasszikus szabályokhoz közelítő tűzpárbajt vívott egy szovjet katonával, ekkor megsebesült. Délután társaival még egyszer tűzharcba bocsátkoztak, majd a túlerővel szemben feladták a további küzdelmet, a csoport feloszlott. Szegedit 1957. július 24-én vették őrizetbe.