Toller Károly 1919-ben belépett a magyar Vörös Hadseregbe, a honvédő háborúban román hadifogságba esett. A két világháború között nyomdászmesterként dolgozott, tagja lett a szociáldemokrata pártnak, és a háború idején részt vett annak antifasiszta akcióiban. 1945–1948 között rendőrként szolgált, a Budapest XIV. kerületi rendőrkapitányságot vezette, 1950–1955 között pedig egy koncepciós per áldozataként börtönben volt.
1956. október 30-án meghívásra ment el a XIV. kerületi nemzeti bizottság alakuló ülésére, ahol kinevezték a korábbi harcok során szétesett kerületi rendőrkapitányság élére. Pozíciójában az Országos Rendőrkapitányság forradalmi tanácsa is megerősítette. Toller újjászervezte a kerületi rendőrséget, fegyvert – mivel a kapitányság elfoglalásakor a felkelők mindet elvitték – a hadkiegészítő parancsnokságtól kapott. A Belügyminisztérium utasítására rendőrei átvették a felügyelet nélkül hagyott Róna utcai belügyes ruházati raktár őrzését, ahonnan a megfelelő engedéllyel rendelkezőknek (nemzetőröknek, üzemi őrségeknek) felszerelést adott ki.
Miután a bíróság a Tollert kinevező forradalmi szerveket ellenforradalmi testületnek tekintette, az ő cselekményei is ellenforradalmivá váltak. Terhére rótták, hogy 1945 után elbocsátott rendőröket és civileket (tehát ellenforradalmárokat) is felvett a testületbe, a ruhaosztást hűtlen kezelésnek, másodfokon már lopásnak minősítették. Ellenforradalmi tetté vált az egyetemi forradalmi zászlóaljjal való együttműködés, a személyi szabadság megsértésévé az államvédelmiseknél tartott házkutatás.
Noha nem merült fel adat arra, hogy Toller vagy az általa irányított rendőrök november 4. után részt vettek volna a szovjet csapatok elleni fegyveres harcban (ellenkezőleg, november 4-én reggel Toller hazaküldte a rendőröket), ezt is a terhére írták. Az ítélet szerint már november 3-án este tudta, hogy a szovjetek támadásra készülnek, és megkezdte a védelmi előkészületeket. Elsősorban Molotov-koktélok készítését sürgette, ennek érdekében vette fel a kapcsolatot az alumíniumgyár munkástanácsával. Ezzel szemben Toller azt állította, hogy a gyárba azért ment ki, hogy lebeszélje a munkásokat az esetleges fegyveres ellenállásról, amit teljességgel hiábavalónak tartott, másfelől valóban kért néhány liter benzint, hogy a kerületben elhagyott, üzemanyag híján működésképtelen autókat be tudják vinni a kapitányságra.
Súlyosító körülménynek tekintették, hogy miközben Toller szociáldemokratának vallotta magát, 1945 előtt négy alkalmazottat foglalkoztató kistőkés volt (mint nyomdatulajdonos). A leginkább figyelembe vett enyhítő körülmény, hogy október 30-án államvédelmis kiskatonákat honvéd egyenruhába öltöztetve menekített meg, csak arra volt elegendő, hogy a terhére rótt bűncselekmények alapján jogosnak látszó halálbüntetést elkerülje. |