Preisz Zoltánt 1957. január 2-án, Pálházi Ferencet öt nappal később vették őrizetbe, és helyezték előzetes letartóztatásba. Az ellenük indított per része volt a párt központi napilapja, a Szabad Nép székházát elfoglaló, és a szovjet csapatok ellen harcot vívó fegyveres csoport elleni eljárássorozatnak. Másfelől annak a trendnek, amely szerint legalább annyi „ellenforradalmárt” kellett kivégezni, mint ahányan áldozatul estek cselekményüknek. E tekintetben Pálháziékat Fodor Pál államvédelmi főhadnagy és Sarkadi István államvédelmi ügyész meggyilkolásáért vonták felelősségre.
A nyílt nyomozást kezdettől a politikai rendőrség központi vizsgálati osztálya végezte. Az annak befejezéséről hozott határozat Fodor és Sarkadi meggyilkolását tekintette a vádlottak legfőbb közös bűncselekményének. Preisszel szemben kimaradt a kémkedési ügy, noha azt számos tanúvallomás volt hivatva bizonyítani. Április 16-án a Legfőbb Ügyészség készítette el a vádiratot, amelyet a Legfelsőbb Bíróság népbírósági tanácsához nyújtott be. Annak ítéletével szemben nem volt lehetőség fellebbezésre. Ez volt a Legfelsőbb Bíróságon felállított népbírósági tanács első olyan ötvenhatos pere, amelyben halálos ítélet született. Mivel a vádirat Preisz ellen csak a Szabad Nép-székházban elkövetett cselekményei miatt emelt vádat, ügyében április 24-én a hűtlenséget magában foglaló pótvádirat készült. A kémkedési ügy főtanúja egy olyan előzetes letartóztatott volt, akit később halálra ítéltek, és kivégeztek.
A Legfelsőbb Bíróság népbírósági tanácsa 1957. május 7-én hozott ítéletet. A vádlottak legfontosabb cselekményét, Fodor és Sarkadi meggyilkolását a tárgyaláson sem sikerült megnyugtatóan felderíteni, nem tisztázták elégségesen sem a konkrét okokat, sem a körülményeket, sem az elkövető személyét. Pálházi Ferencet a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés vezetése, kétrendbeli gyilkosság, társadalmi tulajdon kárára bűnszövetkezetben elkövetett, különösen nagy kárt okozó lopás bűntette, továbbá a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedésre szövetkezés vádjával halálra ítélte. Preisz Zoltánt a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedésben való tevékeny részvétel, gyilkosságban való bűnsegédlet és közhivatalnoki állás felhasználásával elkövetett hűtlenség, Varga Rezsőt a pedig népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedésben való tevékeny részvétel, kétrendbeli, bűnsegédként elkövetett gyilkosság, társadalmi tulajdon sérelmére elkövetett lopás és fegyverrejtegetés címén szintén halálra ítélték. A negyedrendű vádlott hat év börtönbüntetést kapott.
1957. május 9-én a Legfelsőbb Bíróság elnöke törvényességi óvást emelt az 1956-ban csupán tizennyolc éves Varga Rezső halálos ítélete ellen, a döntésig felfüggesztve ítéletének végrehajtását. Ezt arra alapozta, hogy amennyiben a vád tárgyává tett cselekményt 1957. január 15. előtt követték el, huszadik életévét be nem töltött vádlottat csak akkor lehet halálra ítélni, és kivégezni, ha a vád a népi demokratikus államrend elleni szervezkedés vezetése. Varga büntetését 1957. július 4-én életfogytiglani börtönre enyhítették. Pertársait 1957. május 10-én, a Kozma utcai börtön udvarán végezték ki. |