Foglalkozása a peres iratok szerint: kovácssegéd

Apja napszámos – más források szerint gyári munkás – volt. Egy éves korában elvesztette apját, nyolc évvel később anyját is. Kezdetben keresztanyja, később a nagynénje nevelte. A négy elemi után 1951-ben Budapestre költözött, a Vörös Csillag Traktorgyárban lett kovácsipari tanuló. 1953-ban szabadult fel. Dolgozott a MASZOLAJ Gépgyárban és a Csepel Vas- és Fémműveknél, illetve a Folyamszabályozó és Kavicskotró Vállalatnál is. Élettársától egy gyereke született, aki a tárgyalás idején másfél éves volt. A forradalom idején, illetve 1957. június 22-i őrizetbe vételéig újra a Csepel Művek vörösrézhengerdéjénél volt állásban. 1956. október 24-én jelen volt a csepeli hadkiegészítő parancsnokság ostrománál, de felhívásra sem kapcsolódott be a harcba. Két nappal később viszont csatlakozott a távollétében halálra ítélt Sorn Károly vezette királyerdei fegyveres csoporthoz. A mintegy 25-30 felkelő e napon települt át a Szent István út 232. alatti iskolából a Bagi Ilona Kultúrotthonba. Ekkor már több csepeli csoport kereste Kalamár József tanácselnököt, akit (a periratok szerint Szente Károly felbujtására) felelősnek tartottak a hadkiegészítő parancsnokság ostrománál elesett tizenkét felkelő haláláért. A rejtőzködő tanácselnököt végül a légoltalmi központ pincéjében Sorn királyerdei fegyveresei fogták el. Többen azonnal agyon akarták lőni, de végül úgy határoztak, hogy beviszik a rendőrségre. Erre az arra járó Bessenyődi József vállalkozott, Bódi, valamint Andor György és Pál Antal is csatlakoztak hozzájuk. A periratok szerint mintegy 200 méter után Bódi pisztollyal közvetlen közelről fejbe lőtte a tanácselnököt. A holttestet Sorn parancsára az utcán hagyták. A csoport ezt követően bekapcsolódott a rend fenntartásába. Október 28-án a vasgyár védelmére rendelt katonai egység visszafoglalta a rendőrség épületét, Bódit elfogták, és a két Szente mellé zárták a gyár légópincéjébe. Az ítélet szerint az akkor Kalamár meggyilkolásával meggyanúsított Szente István Bódit mondta a tanácselnök gyilkosának. Október 30-án együtt szabadultak. November 4-én a Szent Imre téren egy löveg személyzetébe osztották be, de vallomásai szerint tűzharcban nem vett részt. November 21-én munkába állt, a forradalom idején kapott géppisztolyát szétszedte és eldobta. Vallomása szerint a házkutatás során nála megtalált rugót is a szemétbe dobta. 1957. június 22-én vették őrizetbe. A kép forrása: Budapest Főváros Levéltára