Foglalkozása a peres iratok szerint: földműves

Földművescsaládban született, szülei tizenhat holdas birtokon gazdálkodtak. Az általános iskola elvégzése után egy ideig szüleivel dolgozott, majd a helyi termelőszövetkezetben lett kocsis, és egy traktorvezetői tanfolyamot is elvégzett. 1954-ben hívták be sorkatonai szolgálatra, az esztergomi hadosztály légvédelmi tüzérosztályához került. Az 1956-os forradalom első napjaiban Esztergomban maradt, majd október 31-én a Budapestre rendelt lövegekkel ő is a fővárosba ment. November 2-án a pesterzsébeti Jutadombnál részt vett az ütegállás kiépítésében. November 4-én reggel társaival először átengedtek egy nagyobb szovjet oszlopot, majd ágyúval rálőttek egy harckocsivontatóra, de nem találták el. Még reggel melléjük települt a honi légvédelmi tüzérek négy közepes lövegből álló ütege, valamint egyre több nemzetőr és felkelő. Ezt követően került sor arra az összecsapásra, amelyben kilőttek két harckocsit, két sorozatvetőt, két teher- és egy személygépkocsit, majd üldözőbe vették a kilőtt járművekből menekülő katonákat. Az iratok szerint Kálmán Dezső sem a tűzharcban, sem a menekülők üldözésében nem vett részt, az összecsapást követően azonban elvette egy államvédelmi tiszt iratait és fegyverét (ezért rablás vádjával is elítélték). Felkelők ekkor kísértek hozzá két sebesülten foglyul ejtett államvédelmist, Murinai Jánost és Lajtai Andrást, akiket agyonlőttek. Kálmánt nem a gyilkosság elkövetésével, hanem megakadályozásának elmulasztásával vádolták. 1956. november 10-én elhagyta egységét, majd miután december 18-án leszerelték, visszament dolgozni a családi gazdaságba. 1957. november 28-án vették őrizetbe. A jogerős halálos ítélet kihirdetése után nem kért kegyelmet.