1925. 06. 23. Budapest — 1959. 10. 28. Budapest
Foglalkozása a peres iratok szerint: szállítómunkás
Elemi iskolai tanulmányait követően egy ideig Komlón tanult vájárnak. Mivel a háború idején a vasútnál dolgozott, mentességet kapott, nem kellett katonai szolgálatra bevonulnia, de a Hungarista Ifjúsági Légió tagja lett. Általában alkalmai munkákból élt. 1956 előtt ötször került bíróság elé kisebb bűncselekményekért, inkább vétségekért (lopás, csavargás, koldulás). Egyetlen súlyosabb büntetése volt: 1952-ben lopás vádjával három év börtönre ítélték, büntetését kitöltötte. Szabadulása után a Tüspednél dolgozott szállítómunkásként. Megnősült, de hamar különköltözött a feleségétől.
A fegyverszünet bejelentését követően csatlakozott a Budapest XIV. kerületi nemzetőrséghez, bázisuk az Amerikai úti pártfőiskolán volt. Az egység október 30-án részt vett a Köztársaság téri pártház elleni támadásban. November első napjaiban járőröztek, illetve felkutatták azokat az államvédelmi tiszteket, akik nem tettek eleget a jelentkezési kötelezettségnek. A peres iratok szerint november 4-én csatlakozott ahhoz a csoporthoz, amely a Thököly út és a Dózsa György út kereszteződésében felvette a harcot a szovjet csapatokkal, de ezt Keller mindvégig tagadta. 1958. október 1-jén, fegyverrejtegetés vádjával vették őrizetbe. Az ügyészségen és a tárgyaláson arra hivatkozott, hogy a rendőrségen kényszer hatására tett a vádakat (részben) elismerő vallomásokat. Tény, hogy kevéssel őrizetbe vétele után a Büntetés-végrehajtás Központi Kórházában kellett ápolni, pedig rabosítása során azt állapították meg róla, hogy „egészségügyi állapota jó”. Borbély János, a másodfokon eljáró népbírósági tanács elnöke a tárgyalás rendjének megzavarása miatt kivezettette a teremből, ítéletét társai távollétében hirdette ki előtte. Az utolsó szó jogán is ártatlanságát hangoztatta, a jogerős ítélet után nem kért kegyelmet.