| A per tárgya Brodorits Ferenc államvédelmi százados meggyilkolása volt, a vádlottak más, közös ötvenhatos cselekményét az eljárásban nem sikerült bizonyítani. A bíróság csak Izsák Sándor bűnösségét állapította meg „ellenforradalmi” szervezkedésben való tevékeny részvételben azon az alapon, hogy fegyveres csoportjával részt vett a harcokban. Társait kizárólag gyilkosság címén ítélték el. A vádlottak a VIII. kerületben, a Práter utca környékén laktak, így kerültek Brodorits halálának helyszínére.
1956. október 25-én délelőtt egy húsz-huszonöt főből álló szakasz érkezett a Mosonyi utcai rendőr karhatalmi laktanyából a Práter utcába. A Práter és a Szigony utca kereszteződésében tüzelőállást létesítettek több lakásban, egy kisebb csoport pedig, közte Brodorits Ferenc százados és Filó Imre hadnagy a Corvin mozi felé indult. A karhatalmisták tűzharcba bocsátkoztak a felkelőkkel, és foglyot is ejtettek, egy sorkatonát. Ekkor mondta be a rádió Gerő Ernő leváltását és Kádár János kinevezését első titkárrá, amit a felkelők és a környéken lakók győzelemként ünnepeltek, különös tekintettel arra, hogy a rádió felszólította az embereket a házak fellobogózására. A vártnál nagyobb fegyveres ellenállás és a hír nyomán bizonytalanná váló karhatalmisták ekkor elengedték foglyukat, és visszavonultak a Mosonyi utcába, magára hagyva a Corvin felé előrenyomult csoportot. Brodorits és társai különböző lakóházakban próbáltak elrejtőzni, de megtalálták őket. Filó hadnagyot is bántalmazták, Brodoritsot pedig kidobták annak a lakásnak az ablakán, ahol megpróbált elbújni, majd az utcán agyonverték.
A cselekmény után három évvel indított eljárásban a vádlottak tagadták, hogy részt vettek a gyilkosságban, csupán azt ismerték el, hogy ott voltak, és látták Brodorits megölését. Mivel az eltelt hosszú idő után a politikai rendőrség csak nagyon különböző és egymásnak ellentmondó tanúvallomásokat tudott beszerezni, a vád bizonyítása érdekében fogdaügynököket alkalmaztak, akiknek, a bevett gyakorlattal ellentétben, a tárgyaláson is vallomást kellett tenniük. A bíróság elé állított három vádlott közül Izsák a nyomozás során egy idő után beismerő vallomást tett, de azt a bíróság előtt visszavonta. Horváth Ferenc mindvégig kitartott tagadása mellett, Dezső György pedig a szervekkel való együttműködést választotta, és önmagára és társaira is terhelő vallomásokat tett. A bíróság egybehangzónak és határozottnak tekintette az érdemben különböző és bizonytalan tanúvallomásokat, úgy látta, hogy azok kétséget kizáróan bizonyítják a vádlottak bűnösségét a gyilkosságban. |