Pesterzsébeten már 1956. október végén fegyveresen igyekeztek megállítani a Budapest belső területei felé nyomuló szovjet és a melléjük álló magyar csapatokat, a november 4-i támadás után pedig 10-éig tartottak az összecsapások. Súlyos megtorlás következett, amelyet a fegyveres harccal, valamint a szovjet áldozatok viszonylag nagy számával indokoltak. Több perre akkor került sor, amikor a legfelső pártvezetés már leállítani igyekezett a megtorló gépezetet.
Baka Lajos és halálra ítélt társainak többsége a fegyverszünet idején jelentkezett nemzetőrnek. Baka kezdetben kapuőr volt, majd miután eredményesen oldott meg egy nehéz helyzetet (a tömeg egy funkcionárius kiadását követelte), Oltványi László, a kerületi nemzetőrparancsnok megbízta az előállított ávósok és kommunista funkcionáriusok ügyének intézésével. Ez alapján ítélték el államrend elleni szervezkedés vezetése címén. A bíróság bűnösnek találta gyilkosságban is, noha Baka mindvégig tagadta, hogy november 4-én járt volna a Jutadombon, és részt vett volna a szovjetekkel vívott ottani ütközetben. Strausz Károly egy soroksári nemzetőregységnél jelentkezett, cselekményét azért ítélték szervezkedés vezetésének, mert ő irányította azt a néhány fős csoportot, amelyet a vasútállomásra küldtek az esetleges fosztogatás megakadályozására. Strausz és csoportja, benne Gál Vilmos és Németh Mihály november 5-én éjszaka kilőtt egy szovjet gépkocsit, amelynek sofőrje életét vesztette. A kevéssé bizonyított vád szerint Strausz parancsára Gál és Németh végezte ki a súlyosan sebesült szovjet katonát (vagy adta meg neki a kegyelemlövést). A csoport november 10-ig vett részt a rend fenntartásában, akkor letették a fegyvert, és hazamentek. Poszavecz Ádám a forradalom kitörésekor budapesti munkahelye megbízásából Mosonmagyaróváron dolgozott. A bíróság a belőle a rendőrségen kivert vallomás szerint gyilkosságban állapította meg bűnösségét azon az alapon, hogy október 26-án Mosonmagyaróváron részt vett Gyenes György határőr főhadnagy agyonverésében. Poszavecz a tárgyaláson bántalmazására hivatkozással visszavonta vallomását, és tagadta a vádat, amelyre tanút nem hallgatott ki a bíróság. Poszavecz elismerte viszont, hogy október 31-én bekísért a rendőrségre három férfit, akik 1945-ben részt vettek az internálásában. Baka éjszakára a fogdába záratta, majd másnap hazaengedte őket. Baka és Poszavecz esetében a bíróság különösen súlyosító körülménynek tekintette, hogy előbbi 1944-ben jelentkezett az SS-be (de a katonai szolgálat elől megszökött), utóbbi pedig hét éven át volt tagja a nyilaskeresztes pártnak.
Az elsőfokú ítéletbe emelt tényállást, jogi minősítést és a bűnösség megállapítását megerősítette a másodfokú bíróság. A halálos ítéleteket „az ellenforradalom vérzivataros napjai” óta eltelt hosszú időre hivatkozással enyhítette, mert úgy látta, a hazai és a nemzetközi béketábor megerősödése következtében már „nem szükséges a fizikai megsemmisítés”. |