Perek

Vádlottak: 1344 / 1734

1933. 12. 16. Nyírbátor

Foglalkozása a peres iratok szerint: esztergályos

Az ügy középpontjában a forradalom napjaiban Miskolcon működő, úgynevezett defenzív csoport tevékenysége állt. A csoport – amelyet a megyei munkástanács igazságügyi bizottsága igyekezett ellenőrzése alatt tartani – Lővei István vezetésével 1956. október végén vált ki a megyei nemzetőrségből. A megyei tanács épületében felállított bázisuk a periratok szerint „tele volt bűnözőkkel és különböző osztályidegen elemekkel”. Feladatuk a rendfenntartás és elhárítás volt, az ítélet tényállása azonban másként fogalmazott a megbízásukat illetően: „a fegyveres és nyomozati alakulatok kulcspozícióiban helyet foglaló, befurakodott és romboló tevékenységre készen álló ávéhások, sztalinisták és rákosisták felderítése és teljes azonnali felszámolása”. A csoport őrizte a megyei ügyészség épületét, ahová az elfogott államvédelmi tiszteket szállították. Az őrizetbe vételek és az ott zajló kihallgatások növelték a Lővei-csoport és a munkástanács között eleve meglévő bizalmatlanságot. A munkástanács ugyanis attól tartott, hogy az államvédelmi tisztek utáni hajsza újabb erőszakhullámhoz vezet a megyében. A per erősen eltúlozta a Lővei-csoport radikalizmusát, valamint a miskolci nemzetőrséggel és a munkástanáccsal való szembenállását. Október 29-én a nemzetőrség áttette székhelyét a honvédlaktanyába, ám Lőveiék a megyei tanács épületében maradtak, és továbbra is általános rendfenntartó feladatokat láttak el. Egyebek mellett ők akadályozták meg Tiszapalkonyán a rabok kitörését, és kísérték át a határon az erőmű építésén dolgozó csehszlovák munkásokat. A társaság két alcsoportból: a nyomozó-hírszerző részlegből, illetve a 25 fős karhatalmi alakulatból állt. Szervezeti felépítését és céljait egy 23 pontos memorandumban foglalták össze, amelyet –a periratok szerint – Babits László ismert. A forradalom leverése után Lővei elmenekült az országból, a megtorló rendszer nem tudta bíróság elé állítani, ezért a csoport Magyarországon maradt tagjai ellen indították meg a nyomozást 1957 áprilisában. Babits az október 25-én a miskolci egyetemvárosban és a Lenin Kohászati Művekben zajló nagygyűlésen, amelyen megalakították a megye munkástanácsát, munkahelye, a Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat képviseletében vett részt. Később a gépjavító munkástanácsának elnöke lett. Október 27-én Antal Gyula rendőr törzsőrmester meglincselése miatt szétesett a megyei munkástanács. Az újjászervezett testületnek Babits is tagja lett. Elsőrendű vádlottként végül életfogytiglanra, vádlott-társait egy és tizenöt év közötti börtönbüntetésre ítélték.