Perek

Perek: 45 / 275

Czakó András perében is azon irányelv következtében került sor halálos ítélet kiszabására, amely szerint legalább annyi „ellenforradalmárt” kell kivégezni, ahány áldozattal az adott helyszínen végigsöprő „ellenforradalmi” események jártak. Az eljárásnak két különleges jellemzője is van. Az egyik az, hogy a vizsgálatot még 1956. november 5-én a nemzetőrség parancsnoksága rendelte el Czakó fegyverhasználata ügyében. Czakót tehát nem emberöléssel vagy gyilkossággal gyanúsították, hanem annak kiderítésére irányult a vizsgálat, hogy nemzetőri intézkedés közben szabályszerűen használta-e a fegyverét. Az ügyet az teszi különösen egyedivé, hogy a vád tárgyává tett cselekménynek, Györe László járási téeszszervező 1956. november 5-i halálának két gyanúsítottja volt. Czakó ellen már 1957. február 27-én országos elfogatóparancsot adtak ki, társa, Laukó György azonban még 1957. június 23-án is szabadlábon volt, amikor tisztázatlan körülmények között belefulladt a nagykátai strand vizébe. Az ügy vizsgálatát még 1956-ban a járási rendőrség vette át a nagykátai nemzetőrségtől. Az összegyűjtött információk alapján a járási ügyészség 1957. január 26-án szándékos emberölés címén rendelt el nyomozást Czakó ellen. (Ilyen súlyos ügyben a járási ügyészség nem volt illetékes, a megyei ügyészségnek kellett volna eljárnia.) Miután a február 27-én kibocsátott elfogatóparancs nem hozott azonnali eredményt, 1957. március 2-án a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság Nagykátai Járási Rendőrkapitánysága felfüggesztette a további nyomozást, amire ugyancsak nem volt illetékessége. Miután Czakót 1958. március 12-én az iratokból meg nem állapítható előzmények után őrizetbe vették, ügyében továbbra is járási szinten intézkedtek: a járási ügyészség utasította a járási rendőrséget, hogy az egy éve felfüggesztett nyomozást tegye folyamatba. Az ügy két nap múlva került az illetékes szervhez: Czakót az addig vele kapcsolatban keletkezett iratokkal együtt átszállították Budapestre, a Pest megyei kapitányságra. A nyomozás kezdetén csak szándékos emberölés elkövetésével gyanúsították. Az 1958. május 14-én elkészült vádirat a Györe sérelmére elkövetett cselekményt már a súlyosabb megítélésű gyilkosságra módosította, és Czakót a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló mozgalomban való tevékeny részvétellel is megvádolta. Mivel a Pest Megyei Bíróságon akkor már nem működött a népbírósági tanács, Czakó ügyét rendes büntetőeljárásban tárgyalták. Mikó József tanácsa az 1958. október 13-án megtartott tárgyaláson csupán szándékos emberölésben találta bűnösnek, és ezért nyolc és fél év börtönbüntetésre ítélte. Az ítélet nagyrészt Czakónak még a nemzetőrségen, majd 1956-ban a rendőrségen tett vallomásain alapult, amelyeket a tárgyaláson visszavont. Az ügyész fellebbezése folytán az ügy továbbkerült a Legfelsőbb Bírósághoz, ahol még működött a népbíróság. A Borbély János vezette tanács visszaállította Czakó cselekményének vádiratbeli minősítését, és büntetését halálos ítéletre súlyosította.