Az eljárás középpontjában a Corvin közi fegyveresek tevékenysége, és elsődlegesen egy árulással gyanúsított fiatal, Farkas Árpád kivégzése állt. Klenovszky Istvánt azzal vádolták, hogy a Kisfaludy utca 28/b. alatti fegyveres „ellenforradalmi csoport” tagjaként előállításokban és házkutatásokban segédkezett, amelyek során egysége tagjaival különféle ingóságokat is eltulajdonított. Részt vett a Köztársaság téri pártház elleni támadásban, azt azonban a bíróság nem tekintette bizonyítottnak, hogy az ostromot követő atrocitásokban is. November 4-én társaival együtt felvette a harcot a szovjet csapatokkal, és egészen 7-ig kitartottak. Kezdetben egy fiatal fiúval november 12-én készült jegyzőkönyv alapján azzal gyanúsították, hogy a novemberi harcok idején „csoportjuk tagjai bőröndben cipeltek államvédelmi beosztottakat, azokat injekciós tűvel megmérgezték, majd pisztollyal fejbe lőtték, és bőröndben elszállították.” Ezt a képtelen vádat nem sikerült bizonyítani, ellenben Klenovszky és társai terhére rótták, hogy november 6-án az egyik Kisfaludy utcai ház pincéjében minden vizsgálat nélkül agyonlőtték az árulással gyanúsított, tizenhét éves Farkas Árpádot. Erről a vádlottak részbeni beismerő, és egymást terhelő vallomásokat tettek.
A vizsgálatot lefolytató hatóság nem törekedett a gyanúsítottak tetteinek részletes feltárására. Az ügyet a nyomozás lefolytatását követően vádemelési javaslattal átadták az ügyészségnek, amely azonban pótnyomozásra visszaadta azzal, hogy csak az elsőrendű vádlott bűnösségét tekinthető kellőképpen bizonyítottnak a fő vádpont, az árulással gyanúsított fiatal „likvidálása” kapcsán, valamint, hogy eljárás alá kell vonni egy negyedik gyanúsítottat is. Később – ügyészi indítványra – az ügyben első fokon eljáró Budapesti Fővárosi Bíróság is pótnyomozást rendelt el, ezúttal Klenovszky Köztársaság téri tetteinek felderítése érdekében. Az ügyészség a vádiratban az enyhébb ítéletet maga után vonó szándékos emberölés elkövetésével vádolta a terhelteket, a bíróság azonban már a súlyosabb következményű gyilkosságban találta őket bűnösnek. Végül csak az elsőrendű vádlottat, Klenovszkyt sújtották a legsúlyosabb büntetéssel, ám a tanács tagjai – miután az ügyész is erre tett javaslatot – egyhangúlag kegyelemre ajánlották. Az ügy a védelmi fellebbezéseket követően a Legfelsőbb Bíróság Cieslár Viktor vezette népbírósági tanácsa elé került. A tanács helybenhagyta Klenovszky halálos ítéletét, és mivel nem ajánlották kegyelemre, két nappal később, a Kozma utcai országos börtön udvarán kivégezték. |