1931. 01. 25. Budapest — 1958. 12. 03. Budapest
Foglalkozása a peres iratok szerint: segédmunkás
Apja asztalossegédként dolgozott, anyjának 1938 és 1952 között kis cukrászdája volt a VII. kerületben. Mivel az 1950-ben letett gimnáziumi érettségi után nem vették fel egyetemre, különféle alkalmi, irodai munkákat végzett, majd 1954-ben a BM személyi igazolvány osztályára került polgári alkalmazottként. Közben 1951–1953-ban Debrecenben teljesített sorkatonai szolgálatot. 1954. decemberben két ismerősével, határőrnek öltözve Ausztria angol zónájába szökött. Kihallgatásai során beszélt a debreceni laktanyáról, ahol sorkatonai szolgálatát töltötte, és elmondta, hogy a szovjetek beavatkoznak a magyar belügyekbe, majd beszámolt a személyi igazolványok kiadásának rendszeréről. Kihallgatta az amerikai CIC (Counter Intelligence Corps, katonai elhárítás) is. Kémtevékenységre vállalkozott, de 1955-ben vállalásától elállt. 1955. áprilistól földművesként dolgozott, majd nem sokkal a forradalom kitörése előtt az amerikai hadsereg polgári alkalmazottja lett: egy mosodában tevékenykedett, miközben egy menekültek számára fenntartott táborban lakott.
A forradalom hírére az ott lakók tárgyalást kezdtek a tábor vezetőségével: segítséget kértek a hazatérésükhöz. Gyulai október 30-án egy 23 fős csoport élén visszatért Magyarországra. Másnap belépett a Hársfa utcai nemzetőrségbe. A felszólításra nem jelentkező államvédelmisek előállítására és utcai járőrözésre alakított csoport tagja, majd vezetője lett. November 10-én megpróbált a megmaradt fegyveresekkel csatlakozni Király Béla csapatához, de nem találták meg őket. Bécsbe ment, ahol Kéthly Annát, Nagy Imre kormányának Nyugaton tartózkodó tagját kereste, hogy tájékoztassa a november 4. után történtekről, és rajta keresztül sürgesse az ENSZ diplomáciai fellépését a Szovjetunió katonai beavatkozása ellen. November végén visszatért, megkereste nemzetőrtársait, és november 30-án Steiner Lajossal és másokkal visszaszökött Ausztriába. Föl akarták venni a kapcsolatot az ötvenhatos emigráció vezetőivel, Kéthly Annával és Király Bélával. Az iratokból nem állapítható meg, hogy mire jutottak, de amikor decemberben Gyulai ismét visszatért, azzal a céllal ment jelent meg a Parlamentben, hogy közvetítsen a Nagy Imre-kormány tagjai, Kéthly Anna és Kádár János között. A Parlamentből átküldték a Belügyminisztériumba, ahol őrizetbe vették.