Somlai Istvánt 1957. január 30-án vették őrizetbe, miután a házban, ahol lakott, a liftakna padlásterében egy elrejtett géppisztolyt találtak ahhoz való tárral és lőszerekkel együtt. Még aznap elrendelték az előzetes letartóztatását, aszerint emberöléssel is meggyanúsították. Ügye feltehetően azért nem került statáriális eljárásra, mert a nyomozóknak már január 30-án információjuk volt arról, hogy Somlai részt vett a pártház elleni támadásban, ottani cselekményei pedig hosszabb vizsgálatot tettek szükségessé. A vizsgálatot ezért kezdettől a BM vizsgálati osztálya folytatta. A nyomozati iratok között – leszámítva egy eredménytelen felismerési kísérletet – kizárólag a gyanúsított kihallgatásairól felvett jegyzőkönyvek maradtak fenn, vagyis a vád bizonyítását pusztán a Somlaitól kikényszerített beismerő vallomásokra alapozták.
A per jól mutatja a megtorlás belső fejlődését. Annak ellenére, hogy Somlai a vizsgálati szakban beismerő vallomásokat tett arról, hogy október 24-re virradóan részt vett a Rádió elfoglalásában, tagja lett a nemzetőrségnek, október 30-án pedig jelen volt a Köztársaság téren, az ügyészség sem gyilkossággal, sem államrend elleni szervezetben való tevékeny részvétel címén nem emelt vádat ellene. Később ez már nem történhetett volna meg. A dolog azért is különös, mert mindez a március 15-ét közvetlenül megelőző napokban történt, amikor a belügy a saját maga által nagyra növesztett MUK elleni harc jegyében kiélezett hajszát folytatott az „ellenforradalmárok” ellen. A vizsgálati osztály március 12-én lezárta a vizsgálatot, de az erről hozott határozatban egyedül a fegyver- és lőszerrejtegetés vádját tekintette bizonyítottnak.
Somlai 1957. március 23-i ügyészségi kihallgatásán visszavonta a nyomozati vallomását. Azt sem ismerte el, hogy a házukban megtalált fegyvert ő rejtette volna el. Jelentéktelennek értékelte a Rádió ostromában való részvételét, arra hivatkozva, hogy akkor még csak kispuskája volt. A visszavonást azzal indokolta, hogy a rendőrségen megfenyegették, hogy ha nem tesz beismerő vallomást, börtönbe juttatják, ellenben megfelelő vallomás esetén szabadlábra helyezik. Miután a vizsgálók nem teljesítették az alkuból rájuk háruló részt, elkezdett védekezni. Az ügyészségen rögzítették vallomása visszavonását, de – bizonyítottnak tekintve a bűncselekményt – elkészítették a Somlait gyorsított eljárás elé állító feljegyzést.
Az első fokon eljáró Budapesti Fővárosi Bíróság Tutsek Gusztáv által vezetett tanácsa az 1957. március 26-án megtartott gyorsított tárgyaláson bizonyítottnak tekintette a fegyverrejtegetés vádját, amelyért Somlait hat év börtönre ítélte. Tutsek a vádlott fiatal korán és a megtévesztő propaganda hatásán túl különösebb enyhítő körülményt nem talált. Somlai a tárgyaláson is kitartott amellett, hogy a fegyvert nem ő rejtette el. Az ügyész fellebbezett az ítélet ellen, de a vádat fenntartotta. Noha a vádhatóság újabb bizonyítékokat nem tárt fel, a Legfelsőbb Bíróság népbírósági tanácsa az 1957. április 25-én megtartott tárgyaláson Somlai cselekményét a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló mozgalomban való tevékeny részvételnek minősítette, és azért, valamint tiltott határátlépés kísérlete címén halálra ítélte. Kegyelemre csak a tanács elnöke javasolta, kérvényét így elutasították. Két nappal később, a Kozma utcai börtön udvarán végezték ki. |