1930. 06. 06. Ziliz — 1958. 11. 15. Budapest
Foglalkozása a peres iratok szerint: hadnagy; gyári munkás
Földművescsaládban született. Az általános iskola elvégzése után tehénpásztornak állt, majd segédmunkásként egy építőipari vállalatnál kezdett dolgozni. A család az 1945-ös a földosztáskor hét hold földet kapott. 1950-ben behívták katonának, egy évvel később tiszti iskolára jelentkezett. 1952-ben, a Bem Légvédelmi Tüzértiszti Iskola elvégzését követően avatták tisztté. Hadnagyi rendfokozatban az esztergomi hadosztály Szabó Pál őrnagy parancsnoksága alatt álló légvédelmi tüzérosztályánál lett ütegparancsnok. Nős volt, házasságából egy gyermeke született.
1956. október 23-án éjszaka szakaszával a lövegeket hátrahagyva Budapestre rendelték, ahol az Országos Rendőrkapitányság épületének védelme, biztosítása volt a feladatuk. Október 27-én parancsra harckocsikkal a Sztálin (ma Árpád) híd budai hídfőjének biztosítására küldték, de nem jutott el a kijelölt helyszínre. A Frankel Leó utcában felkelők megszerezték a harckocsikat, és azok fedezékében lefegyverezték a III. kerületi kapitányságot. Rémiás családi ügyben még aznap visszautazott Esztergomba.
November 1-jén személyesen részt vett a légvédelmi lövegek Esztergomból Budapestre történő áttelepítésében, és két könnyű, valamint egy közepes lövegraj ütegállásának kiépítésében Pesterzsébeten, a Juta-dombnál. Alakulata azt a feladatot kapta, hogy egyaránt akadályozza meg a Budapest elleni szovjet támadását, valamint azt, hogy őket támadják meg fegyveres felkelők. November 4-én reggel a szovjet támadás hírére nagyobb mennyiségű kézifegyvert hoztak el a XX. kerületi kapitányságról, amelyet szétosztottak a nemzetőrök és a harcolni jelentkező civilek között. Először átengedtek egy nagyobb szovjet oszlopot, majd ágyúval rálőttek egy harckocsivontatóra, de nem találták el. Még reggel melléjük települt a honi légvédelmi tüzérek négy közepes lövegből álló ütege, majd egyre több nemzetőr és felkelő. Ezt követően került sor arra az összecsapásra, amelyben kilőttek két harckocsit, két sorozatvetőt, két teher- és egy személygépkocsit. Üldözőbe vették a kilőtt járművekből menekülő katonákat, két sebesülten foglyul ejtett államvédelmist pedig agyonlőttek. 1957. április 16-án, az esztergomi hadosztály felszámolása után Börgöndre helyezték, 1957. október 17-i őrizetbe vételéig ott teljesített szolgálatot.