Märtz Józsefnek különösen hányatott gyerekkora volt. Anyja öngyilkossága után menhelyen nevelkedett, ahol négy elemi osztályt végzett. Később kitanulta a marós szakmát, de a forradalom idején segédmunkásként dolgozott a Csepeli Posztógyárban. Tanúként kihallgatott munkatársai szorgalmas, jó munkásnak mondták.
Október 23-án az éjszakai műszakban dolgozott, másnap reggel, meghallva, hogy Csepelen is lőnek, húgáért indult a gyárba, de mire odaért, már mindenki elment. A kerület központján, az Imre (ma Szent Imre) téren át tartott hazafelé, amikor hátulról találat érte. A téren volt ugyanis a hadkiegészítő parancsnokság, amely ostrom alatt állt. Október 31-ig a csepeli kórházban ápolták. Sebesüléséből két vádpont kerekedett. Megpróbálták rábizonyítani, hogy részt vett a hadkiegészítő ostromában, amire tanú is akadt. Az ott könnyebben megsebesült Hidvégi Sándor százados határozottan állította, hogy megjegyezte Märtz arcát, emlékszik rá, hogy egyike volt azoknak, akik uszították a tömeget, és fegyverrel is harcolt. Azzal is megvádolta, hogy amikor együtt voltak a kórházban, ávós őrnagynak nevezve hergelte ellene a kórházba bejáró fegyvereseket. Vallomása azonban annyira ellentmondásos és túlzó volt, hogy arra a megtorlás bírósága sem tudott tényállást alapozni, csupán annyit állapított meg, hogy a vádlott jelen volt az ostromnál.
Märtz október 31-én jelentkezett nemzetőrnek. Másnap egyik felettese, Mitró Gyula egy listát adott neki azokról a káderekről, akiket a posztógyárból elő kellett volna állítani a nemzetőrségre. Märtz senkit nem kísért be, de két, listán szereplő személyt kitiltott a gyárból. Az ítélet szerint lekáderezte a gyárőrséget, amelynek tagjait valóban kikérdezte, hogy harcoltak-e a felkelők ellen, de az őrségben két ismert pártfunkcionáriust is meghagyott. Mitrót nem fogták perbe, és Märtz ügyében vallomást sem kellett tennie. A vádlott ezen cselekményét a bíróság szervezkedésben tevékeny részvételnek minősítette.
Märtz november 4-én bekapcsolódott Csepel védelmébe, csatlakozva a más perben halálra ítélt Kőrösi Sándor főhadnagy légvédelmi tüzéreihez. Egyetlen érdemi tevékenységének maradt nyoma: az ő kezdeményezésére telepítették át az Imre térre az először a szülészeti klinika előtt felállított ágyúkat. Märtz elismerte, hogy november 8-ig a katonákkal maradt, de állítása szerint különösebb feladata nem volt, csupán a lőszeres ládákat nyitogatta, és adogatta a lőszert. A vád szerint azonban ő volt a lövegparancsnok, az ügyészség erre két tanút is prezentált. Egyikük vallomása tele volt belső ellentmondásokkal, a másik tanúról pedig, akit a Kőrösi Sándor főhadnagy és társai ügyben ítéltek el, ítélete megállapította, hogy „örökletesen gyengeelméjű”, így Märtzet a bíróság végül nem tekintette az üteg parancsnokának, de megállapította bűnösségét számszerűen meg nem határozható gyilkossági kísérletben.
A per külön érdekessége volt az ügyész és a védő éles összecsapása. A védelem többször észrevételezte, hogy az ügyész úgy kérdezi a tanúkat, hogy abban már a válasz is benne van, amit az ügyész eleinte rágalomnak nevezett, majd visszatámadott: „A védelemnek a tárgyaláson tanúsított magatartása teljesen idegen a szocialista védő magatartásától. Ezért a vádhatóság a vádlott védelmét nem látja biztosítottnak. Ezek után nem vagyok hajlandó védő kartársammal tovább tárgyalni, kérem a tárgyalás elnapolását, és új védő kijelölését.” Az indítványt azonban a bíróság elutasította. Szokatlan volt Märtz vádlotti magatartása is. Többször beszélt róla, hogy kényszer nélkül tett magát hamisan terhelő vallomásokat, mert inkább a halált választotta volna, minthogy hosszú időt a börtönben töltsön. Ehhez tartotta magát az utolsó szó jogán is, amikor „súlyos büntetést” kért magára.
Annak ellenére, hogy az elsőfokú bíróság a tárgyaló ügyész javaslatának megfelelő mértékű börtönbüntetést szabott ki, az ügyészség súlyosításért fellebbezett. A másodfokú bíróság sem a tényállást, sem a minősítést nem változtatta meg, de tekintetbe véve Märtz személyének különös veszélyességét – érvelése szerint a vádlott „a segítségünkre siető szovjet csapatokat támadta meg” – ítéletét életfogytiglani börtönre súlyosította. |