1935. 05. 06. Budapest — 1957. 02. 15. Budapest
Foglalkozása a peres iratok szerint: géplakatos
Munkáscsaládban született. Az általános iskola elvégzése után géplakatosnak tanult, majd bányászként dolgozott. Tagja volt a DISZ-nek. Nős volt, házasságából egy gyermek született, felesége a forradalom után Nyugatra menekült.
1955 novemberében hívták be katonának, a forradalom kitörésekor Rákospalotán teljesített szolgálatot. 1956. november 2-án elhagyta az alakulatát, de másnap egy katonai járőr őrizetbe vette, és bevitték a Hungária körúti Mátyás laktanyába. November 4-én reggel a parancsnok fegyvert osztott a harcra jelentkezőknek, Léderer egy katonai gépkocsival Angyalföldre és Zuglóba szállított puskákat, majd csatlakozott a kispesti nemzetőrökhöz. (Egy másik eljárásban a kispesti nemzetőrök két vezetőjét első fokon halálra ítélték, de büntetésüket a katonai felsőbíróság tizenöt év börtönre mérsékelte.) Felügyeltek a rendre, a lakosság élelemmel való ellátására, házkutatást tartottak egy államvédelmi tiszt lakásán, valamint legalább egy alkalommal részt vettek a szovjetek elleni fegyveres harcban. November 9-én parancsot kapott, hogy egy társával állítsa elő a nemzetőr-parancsnokságra Lados Mihálynét, a kerületi tanács vb-elnökét, akit azzal gyanúsítottak, hogy folyamatosan tájékoztatja a szovjet parancsnokságot. A házaspár vonakodott a nemzetőrökkel tartani, mire fegyvert fogtak rájuk, majd megsebesítették az elrejtőzni próbáló Lados Mihályt. A férfit kórházba szállították (jobb lábát amputálni kellett), feleségét és tizenkét éves lányát pedig előállították a kerületi tanácsházán, ahonnan kihallgatásuk után hazaengedték őket. A lakásukhoz őrt állítottak. Koroly T. György hadnagy november 11-én feloszlatta egységét, a fegyvereket átadta a kerületi rendőrkapitánynak, Csillik őrnagynak. Közvetlenül őrizetbe vétele előtt volt nemzetőr társai értesítették Léderert, hogy a karhatalom az őrizetbe vételét tervezi.
Mivel Léderer cselekménye elkövetésekor katona volt, ügyét katonai bíróság tárgyalta, a kevéssel később felszámolt Magyar Néphadsereg Fegyvernemi Parancsnokságok Katonai Bírósága. Az Odler János hadbíró főhadnagy vezette tanács halálos ítéletét a katonai felsőbíróság egy hónappal később jóváhagyta. Miután kegyelmi kérvényét az Elnöki Tanács elutasította, kivégezték.