1935. 04. 06. Szombathely — 1958. 03. 14. Budapest
Foglalkozása a peres iratok szerint: kovácssegéd
Szüleit nem ismerte, nevelőszülőknél nevelkedett, majd kisebb ingóságok eltulajdonítása miatt Aszódra került, ahol kovácsnak tanult. Miután 1952-ben felszabadult, a Sárvári Cukorgyárban kezdett dolgozni. A következő évben jobb fizetésért Tatabányára ment bányásznak. Túlélt egy bányaomlást – társaival két napon át volt betemetve a föld alatt. A szerencsétlenség következtében megerősödött az epilepsziája, gyakrabban törtek rá rohamok. 1954-ben megnősült, feleségével Ceglédre költözött, és az ottani gépgyárban helyezkedett el lakatosként. 1955-ben behívták katonának. Repülőtiszti iskolára küldték, de betegsége miatt 1956. március 2-án leszerelték. A forradalom kitörésekor a Síkvölgyi Állami Gazdaságban dolgozott. Október végén megpróbált hazautazni a családjához, Lőkösházára, de csak Budapestig jutott.
1956. október 31-én, amikor nemzetőrök igazoltatták a Keleti pályaudvar várótermében, csatlakozott a Baross téri egységhez. November 4-én, miután bázisukat találat érte, társaival az István (akkor Landler Jenő) utca 44. alatti épületben alakították újra egységüket, amelynek Palotás lett a parancsnoka. A következő napokban rendfenntartó feladatokat láttak el: járőröztek, őrséget adtak a boltokhoz, igyekeztek megakadályozni a fosztogatást és a szovjet katonák zabrálását. Több ávósnak mondott személyt és egy szovjet katonát is őrizetbe vettek, majd kihallgatásuk után szabadon engedték őket. November 6-án fegyveres harcba keveredtek a Bethlen moziból rájuk tüzet nyitó fegyveresekkel, de idővel kiderült, hogy a támadók is nemzetőrök voltak. November 9-én feloszlatta az egységét, erről tájékoztatta a szovjet parancsnokságot, akik a nemzetőrök közül többeket őrizetbe vettek.
Egy ideig a Péterfy Sándor Utcai Kórházban húzódott meg, majd pár napra hazautazott a családjához. November végén visszatért, majd ismét vidékre, Jászapátiba utazott a forradalom idején megismert Horváth Sándornéval. Miután visszatértek a fővárosba, Horváthnét egy razzia során őrizetbe vették. Az év végén egy nőismerősével megpróbált Ausztriába szökni, de a zalaegerszegi vasútállomáson leszállították őket a vonatról. Ekkor ismerkedett meg egy Zalaszentgróton lakó nővel, akinek udvarolni kezdett. 1957. január 29-én Zalaszentgróton illegális határátlépés címén ismét őrizetbe vették. Ügyét a vizsgálat lefolytatását követően vádemelési javaslattal a zalaegerszegi bírósághoz tették át, ám a tárgyalás megkezdése helyett Budapestre szállították, és ötvenhatos szerepe miatt nyomozást indított ellene a politikai rendőrség budapesti osztálya. A vizsgálati fogságban öngyilkosságot kísérelt meg.
A kép forrása: Budapest Főváros Levéltára