| A per középpontjában a Budapest VII. kerületi fegyveres harc, és főként a forradalom után Nyugatra menekült, Király Béla nemzetőrszövetségével kapcsolatot tartó emigránsok tevékenysége állt. Steiner Lajos ellen közvetlenül hazatérése után, 1957. júniusban kezdte meg a nyílt nyomozást a politikai rendőrség vizsgálati osztálya. Ügyébe azonnal bevonták Gyulai Lajost, aki Steinerhez hasonlóan a VII. kerületben szolgált nemzetőrként, és november végén együtt hagyták el az országot. Ellene 1956. decemberben kezdődött nyomozás, amelyet 1957. május elején zártak le. A Steiner-ügy szereplőinek köre folyamatosan változott, végül, a nyomozás lezárásakor olyanok is kikerültek belőle, akiknek a cselekménye szorosan kapcsolódott a két fővádlottéhoz. Noha a Steiner–Gyulai-páros sokkal alkalmasabb lett volna egy, a fegyveres ellenforradalmat a nyugati hírszerzők és disszidensek aknamunkájával egybekapcsoló grandiózus eljárás alanyának, mint Péch Géza és Balogh László, a Steiner–Gyulai-ügyből mégsem lett nagy per.
Az 1957. október végéig tartó vizsgálat során Steiner tagadta a vádakat, és az eljárás elleni tiltakozásul éhségsztrájkot kezdett. Tagadta, hogy ellenforradalmi csoportot vezetett volna, mert szerinte egysége a közrendre felügyelő nemzetőrség volt. Tagadta, hogy az ő emberei részt vettek volna államvédelmisek őrizetbe vételében, valamint november 4. után a fegyveres harcban. Részletesen beszámolt azonban ausztriai és nyugat-németországi cselekményeiről, a CIC beszervezési kísérletéről és kapcsolatáról a Király Béla vezette Magyar Szabadságharcos Nemzetőr Szövetséggel, amellyel kezdetben együttműködött, de miután horthysta és – Steiner véleménye szerint – nyilas tisztek kerültek közéjük, elfordult a szervezettől, és a hazatérés mellett döntött.
A per tárgyalását 1958. február 28-án kezdte meg a Budapest Fővárosi Bíróság Zalai Miklós vezette népbírósági tanácsa. A második napon Zalai betegsége miatt Bimbó István volt a tanácselnök, aki bizonytalan időre elnapolta a tárgyalást. Március 12-én Lomjapataky Béla vette át a pert, amelyben végül ő hozta meg az ítéleteket. Lomjapataky a harmadrendű vádlott kihallgatásával kezdte meg a bizonyítást. A másodrendű vádlott Gyulai és az elsőrendű vádlott Steiner csak társai után tehetett vallomást, így nem volt lehetőségük észrevételezni a vádlott-társaik által mondottakat. A tanúk nagy részének kihallgatása után, 1958. március 20-án a Mohilla József elleni eljárást is az ügyhöz csatolták, Mohilla lett a hatodrendű vádlott. A bíróság közvetlenül a bizonyítási eljárás befejezése előtt különítette el a másodrendű vádlott Gyulai Lajos ügyét azzal a mondvacsinált ürüggyel, hogy az általa elkövetett kémkedés a katonai bíróság hatáskörébe tartozik, ezért katonai eljárásra utalták. (Gyulai már első kihallgatásain feltáró vallomást tett 1956 előtti, kémkedésnek minősített cselekményéről).
A bíróság Steinert halálra, a többi nemzetőrt többévi börtönbüntetésre ítélte. A legenyhébb büntetést Steiner öccse kapta, akit az orvosszakértők nem teljesen beszámíthatónak ítéltek. Állapotát jól mutatják utolsó szó jogán mondott szavai: „Nem tudok mondani, bíró bácsi, semmit.” A másodfokon eljáró népbírósági tanács Steiner Lajos kivételével az összes vádlott ítéletét enyhítette. |