Az ítéletbe emelt tényállás szerint Jancsovics János és Vezsenyi Pál 1956. november 4-én csatlakoztak Kispesten a Nagykőrösi út és Kossuth Lajos utca környéki, a forradalom után Nyugatra menekült Reichort Imre vezette fegyveres felkelőkhöz. Csoportjuk az úgynevezett cigányháznál alakított ki lőállást, és a periratok szerint november 5-étől három egymást követő napon is tüzet nyitottak a Nagykőrösi úton haladó szovjet csapatokra. A november 7-i támadásban egy szovjet katona életét vesztette, egy másik pedig megsebesült. A felkelők két szovjet katonát foglyul ejtettek, ám később elengedték őket. A csoport feloszlása után Jancsovics több köztörvényes bűncselekményt követett el, amiért 1957-ben tizenhárom év börtönre ítélték. Ezt a büntetését töltötte, amikor ötvenhatos vádakkal – neve a kispesti nemzetőrök, a Koroly T. György honvéd hadnagy és társai elleni perben többször is előkerült – előzetes letartóztatásba helyezték. Vádlott-társát, Vezsenyi Pált 1954-ben társadalmi tulajdon sérelmére elkövetett lopás vádjával négy és fél évre ítélték. A forradalom idején az oroszlányi büntetés-végrehajtási munkahelyről szabadult, majd letöltve a hátralévő időt, 1959. májusban helyezték szabadlábra, de már a következő hónapban ismét őrizetbe vették.
Azon az alapon, hogy a Reichort Imre vezette fegyveres csoport célja a népi demokratikus államrend megdöntése és az annak védelmében fellépő szovjet csapatok kiűzése volt, a bíróság mindkét vádlottat bűnösnek mondta ki az államrend megdöntésére irányuló mozgalomban való tevékeny részvételben. Mivel a november 7-i harcban egy szovjet katona meghalt, mindkettejüket bűnösnek mondták ki egyrendbeli, tettesként végrehajtott gyilkosságban és meg nem határozható számú gyilkossági kísérletben. Azért, mert a harcok előtt elhoztak egy-egy pisztolyt, majd egy-egy géppisztolyt a Timót utcai katonai fegyverraktárból, illetve a harcok után fegyveresen feltörtek egy közértet, ahonnan pálinkát (esetleg még konzervet és cigarettát) vittek el, bűnösségüket társadalmi tulajdon kárára bűnszövetkezetben elkövetett betöréses lopásban is megállapították.
A vádlottak beismerték, hogy fegyvert szereztek a Timót utcából, de az alkoholizmusáról közismert Jancsovicstól a pisztolyt még aznap elvették a kerületi nemzetőrök, a géppisztolyt pedig állítása szerint átadta Reichortnak, mert annak elromlott a fegyvere. Beismerték a közért kifosztását, de tagadták, hogy fegyveres ellenforradalmi csoport tagjai lettek volna, és hogy részt vettek volna a szovjet csapatok elleni fegyveres harcban, így gyilkosságban vagy annak kísérletében. A vallomások valóban nem bizonyítják elégségesen, hogy Reichort szervezett egységet irányított volna. Sokkal valószínűbbnek látszik, hogy az egymást régről ismerő, egymáshoz közel lakó fiatalok összejártak, és előfordult, hogy közülük egyik vagy másik rálőtt a Nagykőrösi úton vonuló szovjet páncélosokra.
A tanúvallomások összességükben arra engednek következtetni, hogy a szovjeteket nem Kispest, hanem a Nagykőrösi út másik oldala, Pesterzsébet felől támadták a felkelők. Ennek igazolására alkalmas, hogy jelen ismereteink szerint Pesterzsébeten valóban sokáig tartott a fegyveres ellenállás (míg a kispesti harcokat inkább csak a perek mutatták jelentősnek). Egy november 7-én kilőtt szovjet tehergépkocsiról például Kispest felé menekültek a szovjet katonák, ami valószínűtlennek mutatja, hogy onnan érte volna a támadás őket. A két vádlott feltehetőleg nem okozhatta a szovjet katona halálát, mert az őt eltemetők szerint kézigránát végzett vele, márpedig semmi nyoma, hogy akár Jancsovicsnál, akár Vezsenyinél lett volna ilyen harci eszköz.
Az elsőfokú bíróság szerint Jancsovics a „legsúlyosabb büntetést” is megérdemelte volna, de miután több tucatnyi tanúvallomással sem lehetett bizonyítani, hogy ő lőtte le a szovjet katonát, életfogytiglanra ítélték. Vezsenyi tizenkét év börtönt kapott.
Vezsenyi Pál 1970-ben, Jancsovics János 1973-ban szabadult a börtönből. |