| A pert két ügyből gyúrta egybe a politikai rendőrség. A Szirmai-ügy adta a vádlottak nagyobb részét, az első tizenkét perbe vont személyt. Az ellenük indított eljárás középpontjában november 4. utáni tevékenységük állt, amelyet az államrend megdöntésére irányuló illegális szervezkedésnek minősítettek, pedig alig volt több, mint megbeszélések folytatása arról, hogy mit lehetne tenni. Részben ezt a szervezkedést is az ávó segítségével erősítették meg és terjesztették ki, annak érdekében, hogy a politikai rendőrség munkatársai „leleplezésükkel” nagyobb érdemeket szerezzenek.
Angyal Istvánt november 16-án a Péterfy Sándor Utcai Kórházban tartott nagy razzia vette őrizetbe. A politikai rendőrség olyannyira nem rendelkezett legális bizonyítékkal Angyal bűnösségére vonatkozóan, hogy az ügyészség másnap – amikor megkezdődött a Péterfyben őrizetbe vettek szabadlábra helyezése – elrendelte az ő szabadlábra helyezését is. Az „ávó” azonban, részint Angyal őrizetbe vételekor és őrizetben létekor tanúsított magatartása, részben a róla korábban érkezett ügynöki jelentések miatt, ellenszegült az ügyészi utasításnak. Annak megfelelően ugyan visszaadták neki az őrizetbe vételekor elvett személyi tárgyait, ám ahelyett, hogy elengedték volna, átszállították a politikai rendőrség Gyorskocsi utcai börtönébe, és megkezdték ügyének vizsgálatát.
Mivel a nyomozók kezdetben csupán Angyal november 8. utáni cselekményeiről rendelkeztek információkkal, ügye egyszerű izgatási esetnek indult, és annak ellenére, hogy november végén részletes önvallomásban beszámolt korábbi cselekményeiről is, egy ideig még az is maradt. A január közepén lezárt nyomozás mindössze izgatással és fegyverrejtegetéssel vádolta, ami – tekintve, hogy nem utalták statáriális eljárásra – nem fenyegette súlyosabb ítélettel.
Május elején a Budapesti Fővárosi Bíróság Brandstätterné Tóth Matild vezette tanácsa ezen vádak alapján kezdte meg a tárgyalást, de a hónap közepén az ügyét ügyészi indítványra elkülönítették azon a címen, hogy jelentős ellenforradalmi bűncselekményeket követett el a Tűzoltó utcában. Noha erről a rendőrség már fél éve tudott, pótnyomozást rendeltek el. Angyal és három Tűzoltó utcai társa ügyében 1957. szeptemberben zárták le a pótnyomozást, februárban készült el ellenük a vádirat, majd az ügyüket a Budapesti Fővárosi Bíróság – Tutsek Gusztáv által vezetett – Népbírósági Tanácsa március elején egyesítette az 1958. február 4-én tárgyalni kezdett Szirmai Ottó és társai elleni perrel. A vádlottak létszáma az addig külön kezelt Szigetvári Istvánnak a nagy perhez való kapcsolásával lett teljes.
Tutsek Gusztáv tanácsa három halálos ítéletet hozott: Szirmain és Angyalon kívül ezzel sújtotta a Műegyetem forradalmi bizottságában és a november 4. utáni szervezkedési kísérletben részt vevő Széll Sándort is. A fellebbezéseket elbíráló Cieslár Viktor vezette népbírósági tanács az ő ítéletét életfogytiglani börtönbüntetésre enyhítette, Szirmai és Angyal halálos ítéletét azonban helybenhagyta. Angyal Istvánt 1958. december 1-jén, Szirmai Ottót 1959. január 22-én végezték ki a Gyűjtőfogház udvarán. |