| Szmrek Benjámin 1957. január 7-én került előzetes letartóztatásba. Perében – a megtorlás számos más eljárásához hasonlóan – azon irányelv következtében került sor halálos ítélet kiszabására, amely szerint legalább annyi „ellenforradalmárt” kellett halálra ítélni, ahány áldozatot az „ellenforradalom” történései az adott területen a munkáshatalom részéről követeltek.
Lengyel László halála és a dabasi rendőrség lefegyverzése (illetve az annak során Kovács Imre és Barta Bertalan rendőrök sérelmére elkövetett, szándékos emberölés kísérletének minősített cselekmények) ügyében a Dabasi Járási Rendőrkapitányság már 1956. november 29-én elrendelte a nyomozást. Több tanú kihallgatása után, 1956. december 19-én azonban kénytelenek voltak felfüggeszteni a vizsgálatot, mivel nem találták meg az „ismeretlen helyre szökött”, valójában a kecskeméti kórházban ápolt gyanúsítottat, Szmrek Benjámint. Tetteit kézre kerítése (1957. január 7.) után is köztörvényes bűncselekményeknek tekintették. A megyei kapitányság bűnügyi osztálya vette át a vizsgálatot, amelyet január 18-án vádemelési javaslattal zárt le. Szmrek mindvégig elismerte, hogy fegyveresen részt vett a dabasi rendőrőrs és a hadkiegészítő parancsnokság lefegyverzésében, tagadta ellenben, hogy ő sebesítette volna meg Kovács törzsőrmestert, amivel ugyancsak őt vádolták. Barta törzsőrmester pedig mindegyik vallomásában megerősítette, hogy Szmrek védeni igyekezett, amikor társai október 28-án fenyegették, és biztosan állította, hogy nem Szmrek volt az, aki meglőtte. Szmrek elismerte, hogy ő lőtte le Lengyel Lászlót, de halálát véletlen balesetnek állította be. Szerinte találkozásukkor nem volt köztük szóváltás. A beszélgetést távolról figyelő tanúk is megerősítették, hogy nem veszekedésnek, hanem beszélgetésnek látták, ami történt, a résztvevők kézfogással búcsúztak, és Lengyel már ellépett a szekértől, amikor elsült Szmrek ölben tartott, csőre töltött puskája. A történteknek ezt a rekonstrukcióját a fegyverszakértő is lehetségesnek tartotta, hitelességét azonban gyengítette, hogy Szmrek az első rendőrségi kihallgatásán még egy, a lényeges kérdéseket tekintve eltérő verziót mondott el.
Az 1957. február 4-én elkészült vádiratban a megyei ügyészség négyrendbeli szándékos emberöléssel vádolta: Lengyel László megölése mellett azzal, hogy a bűntény napján, őrizetbe vételét követően menekülési szándékkal megpróbálta meglőni az őt őrizetbe vevő nemzetőrt. Lengyel László fiának elbeszélése alapján azzal is megvádolták, hogy a gyereknek is utánalőtt. Emellett bűnsegédként a Kovács törzsőrmester sérelmére elkövetett emberölési kísérlettel is megvádolták. Az ügyész a tárgyalás során az államrend megdöntésére irányuló szervezkedés vezetésére terjesztette ki a vádat, Lengyel megölését pedig szándékos emberölés helyett az előre megfontolt szándékot feltételező gyilkosságnak minősítette, ellenben bizonyítottság hiányában elejtette a rendőrök sérelmére elkövetett emberölési vádat.
A Pest Megyei Bíróság 1957. március 11-én a demokratikus államrend megdöntésére irányuló cselekménnyel elkövetett bűntett [sic!] és több emberen elkövetett szándékos emberölés vádjával tizenöt év börtönre ítélte. A bíróság a Lengyel László és a Szmreket elfogó nemzetőr, Pete Károly sérelmére elkövetett cselekményeket tekintette bizonyítottnak. A Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsa szeptember 2-án a Szmrek elleni politikai vádat szervezkedésről mozgalomra módosította, köztörvényi cselekményeit azonban gyilkosságnak minősítette, ezért az ítéletét halálbüntetésre súlyosította. Mivel nem ajánlották kegyelemre, az ítéletet három nappal később, a Kozma utcai börtön udvarán végrehajtották. |