| A békéscsabai Fekete Pál magyar–orosz szakos tanár 1956 őszén kapcsolódott be az élénkülő közéletbe. A Társadalom- és Természettudományi Társaság szervezésében tartott előadásai megyeszerte ismertté tették, mint a reformok elkötelezett hívét. Október elején részt vett a társaság által rendezett nyilvános vitán, amelyen felszólalásában nemcsak Rákosi, hanem a regnáló Gerő Ernő személyes felelősségét is felvetette az elkövetett hibákért és törvénysértésekért.
A forradalom hajtóerőivel (egyetemisták, nehézipari munkásság) nem rendelkező Békéscsaba forradalma különösen alakult. Az első napokban a párt- és államvédelmi vezetés szilárdan kezében tartotta az irányítást, azt az első nagyobb, október 26-án zajlott tüntetés sem tudta megingatni. Október 27-én azonban a rend fenntartása és saját hatalmuk átmentése érdekében tárgyaltak a helyi forradalmi erők küldöttségével, és kompromisszumos jellegű ideiglenes forradalmi tanácsot alakítottak. A szervnek csupán egyetlen radikális intézkedése volt: megyeszerte felszólította az államvédelmet a fegyverletételre, de az ÁVH és a megyei pártbizottság megállapodása alapján az már amúgy is folyamatban volt. Egyidejűleg az üzemekben és a vállalatoknál is megalakultak a munkástanácsok.
Másnapra megváltozott a helyzet. Elsősorban a Budapesten történtek miatt bontakozott ki tömegtüntetés, ahol többek között a megyei tanácselnök lemondását követelték. A demonstráción Fekete Pál annak szükségét hangoztatta, hogy alapjaiban kell megreformálni a szocialista rendszert, hogy egy valóban igazságos társadalmat hozhassanak létre. A helyi fegyveres erők vezetői egymás után jelentették be, hogy a nép mellett állnak. A nagygyűléssel párhuzamosan új megyei forradalmi tanácsot alakítottak, amelynek Fekete, valamint a fegyveres erők helyi parancsnokai is a tagjai lettek.
Az éjszaka folyamán a rendőrség és a honvédség vezetői szembefordultak az új szervezettel, több vezetőjét őrizetbe vették, ám a puccs végül sikertelenül zárult. Fekete Pál ezt követően lett a megyei forradalmi tanács tényleges irányítója. A tanács elismerte a Nagy Imre-kormányt, élelmiszert gyűjtött és küldött Budapestnek, segítette a forradalmi szervek megalakítását a megyében. Feketének döntő érdeme volt abban, hogy megvédte a puccsistákat a személyük ellen irányuló támadásoktól.
A rend és a nyugalom megőrzése szempontjából fontos volt a folyamatos kapcsolattartás a szovjet csapatokkal, Békéscsaba ugyanis a Romániából érkező utánpótlás útvonalába esett. Az oroszul jól beszélő Fekete személyesen tárgyalt a szovjet parancsnokokkal, akik ígéretet tettek, hogy nem vonulnak be a városba. Ezt november 4-e hajnaláig be is tartották. Békéscsabán aznap reggel felfegyverezték a nemzetőrséget, de egy kisebb fegyveres incidenst leszámítva harcokra nem került sor.
Fekete Pált egy alkalommal már 1957. februári őrizetbe vétele előtt elhurcolták és bántalmazták a karhatalmisták, de a nyomozás idején is brutálisan gyötörték. Ügyét az első tárgyalási napot követően egyesítették a Szegedi Katonai Bíróság illetékességi körébe tartozó Tóth István alezredes és társainak ügyével. A nagy békéscsabai perben Fekete az egykor a forradalmi tanács ellen forduló honvéd- és rendőrtisztekkel együtt került a vádlottak padjára.
A bíróság Fekete Pált a vádirattal ellentétben szervezkedés vezetésében találta bűnösnek, amiért életfogytiglani börtönbüntetésre ítélte. Hiába védekezett azzal, hogy a forradalmi tanács nyilvánosan elkötelezte magát a szocializmus mellett, és hogy az ő személyes fellépése akadályozott meg törvénytelen leszámolásokat (ezt több tanú is alátámasztotta), a bíróság őt tekintette az „ellenforradalom szellemi atyjának”. Felmerült a halálos ítélet is, de mivel november 4-ét követően nem folytatott „ellenforradalmi” tevékenységet, és több esetben együttműködött a karhatalommal, eltekintettek a legsúlyosabb büntetés kiszabásától.
A tizenöt vádlottat felsorakoztató perben messze Fekete Pál kapta a legsúlyosabb büntetést. Az ötvenhatos mértékkel mérve viszonylag enyhe ítéletek ellen minden vádlott fellebbezett, amit azonban egytől egyig visszavontak, amikor a másodfokú tárgyalás kezdetén látták, hogy a katonai felsőbíróság egyik tagja a rettegett Gyurkó Lajos vezérőrnagy. |