| Géczi Józsefet 1957. június 24-én helyezték előzetes letartóztatásba. Ügye egyike volt annak a persorozatnak, amelyben az „ellenforradalom” legveszélyesebb csoportjának tagjait, a Corvin köz fegyvereseit ítélték el, noha Géczi nem vett részt a harcokban.
Őrizetbe vételekor két cselekménnyel gyanúsították. Az egyik az eljárásban alaposan feltárt corvinista tevékenysége volt. Annak ellenére, hogy nem harcolt, és nem tartozott az egység vezetői közé, cselekménye a kor büntető jogalkalmazása szempontjából mégis nagyon súlyos megítélés alá esett. Egyrészt azért, mert – az iratok szerint – ő állított a fegyveres felkelés oldalára egy olyan egységet, a Gábor Áron Tüzértiszti Iskolát, amely addig intakt maradt. Másfelől Géczi volt a corvinisták összekötője Maléter Pállal, az „ellenforradalom” egyik leginkább diabolizált alakjával. Géczit kezdetben ráadásul azzal is vádolták, hogy november 4. után is folytatta a küzdelmet a Kádár-kormány által képviselt munkáshatalom ellen. Mivel ezzel kapcsolatban alig maradt nyom a peres iratokban, nem egyértelmű, hogy 1957 nyarán ezen munkástanácsi tevékenységét értették a politikai nyomozók, vagy volt olyan információjuk Géczi valamely ellenségesnek minősíthető tevékenységéről, amelyet a későbbiekben nem használtak fel ellene. Noha az ügyében 1957. augusztus közepén lezárták a vizsgálatot, az ügyészi szakaszra csak október végén került sor. Géczi alapvetően fenntartotta a rendőrségen tett vallomásait, de nem bűnösnek, hanem csak hibásnak tartotta magát, egyes cselekményeit pedig igyekezett úgy pontosítani, hogy enyhébb legyen a várható büntetés. Mivel az 1957. október 30-án (a Köztársaság téri ostrom első évfordulóján) elkészült vádirat a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés vezetésének bűntettével vádolta, egyben ügyét a fővárosi bíróság népbírósági tanácsa elé utalta, Géczi tisztában kellett legyen azzal, hogy a legsúlyosabb ítéletre számíthat.
A Budapesti Fővárosi Bíróság népbírósági tanácsa 1957. december 30-án a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló mozgalom kezdeményezése vádjával életfogytig tartó börtönre ítélte. Halász Pál tanácsvezető bíró súlyosító körülményként kiemelte, hogy Géczi „olyan katonai alakulatnál bontotta fel a rendet és a fegyelmet, amely addig az időpontig hűségesen és nagy emberáldozat árán is kitartott a népi demokratikus rendszer mellett”. Az ügyész súlyosításért fellebbezett. A Legfelsőbb Bíróság népbírósági tanácsa az 1958. májusban tartott tárgyaláson szükségesnek látta tisztázni Géczi szerepét a tüzértiszti iskolán. Noha a pótnyomozás nem hozott új eredményt, Géczi cselekményét a következő, 1958. november 7-i (!) tárgyaláson a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló mozgalom kezdeményezésének és vezetésének minősítették, és még aznap halálra ítélték. Az ítélet indoklása hangsúlyosan utalt munkástanács-elnökségére, amelyet az első ítélete még éppen csak megemlített. 1958. november 11-én, a Kozma utcai börtön udvarán végezték ki. |