Foglalkozása a peres iratok szerint: segédmunkás

Szegényparaszti családban született, nyolcan voltak testvérek. A hat elemi elvégzése után a helyi erdészetben, valamint mezőgazdasági napszámosként dolgozott. 1953 novemberében behívták a határőrséghez. A forradalom előtt és alatt a susai őrsön szolgált későbbi vádlott-társával, Magyar Zoltánnal együtt. Egy hónap sem volt már hátra szolgálati idejéből, amikor kitört a forradalom. 1956. október 29-én Ózdon Török István nemzetőrparancsnok idegösszeomlása következtében lövöldözni kezdett a rendőrség épületében, amibe bekapcsolódtak a parancsnokság előtt gyülekező nemzetőrök is. A városban hamar elterjedt a valótlan hír, hogy a rendőrök, és különösen az „ávó” szembefordult a forradalommal. Miután megszólalt a gyárak szirénája, és a hangos híradó is harcra tüzelte az embereket, nagy tömeg gyülekezett a Kaszinó (a munkástanács székhelye) előtt. Polgári személyek mellett több intézmény is a susai határőr őrstől kért segítséget, ahonnan a küldöttekkel együtt egy nagyobb egység a városba indult a rend helyreállítására. A határőröket nagy ovációval fogadták. Mire a központba értek, a tömeg agyonverte Horning Ferenc ügyészségi nyomozót. A téren éppen Horváth József államvédelmi hadnagyot bántalmazták. Varga Péter a menekülni próbáló hadnagyot olyan erővel vágta fejbe a puskájával, hogy annak tusája elrepedt. Később csatlakoztak Kolozsy Istvánhoz, aki személygépkocsin Cs. Nagy Zsigmond rendőr századost vitte a munkástanácshoz, kocsijuk azonban elakadt a tömegben. Cs. Nagy Zsigmondot kirángatták, összeverték, majd felakasztották egy fára. Varga a bántalmazásban nem vett részt. November 12-én szerelt le, egy ideig ácssegédként, majd őrizetbe vételéig kohászati segédmunkásként dolgozott. 1958. április 3-án vették őrizetbe.