Foglalkozása a peres iratok szerint: színházi főrendező

A Keszthelyi Premontrei Gimnáziumban tett érettségi vizsga után elvégezte a Színművészeti Főiskolát. Tanulmányai alatt népi kollégista volt, részt vett a kommunista párt ifjúsági szervezeteinek munkájában, a pártnak 1945-től volt tagja. Először Budapesten, a Magyar Néphadsereg Színházában, majd a győri Kisfaludy Színházban lett színész és rendező. 1951-ben megnősült, házasságából egy gyermeke született. 1953-ban a Nagy Imre nevével fémjelzett új politika híve lett, a miniszterelnök reformpolitikája mellett még annak eltávolítása után is kitartott. Részt vett a Petőfi Kör több vitáján, egyik kezdeményezője volt a szervezet mintájára létrehozott győri Petőfi Kör megalakításának, amelynek ő lett az elnöke. 1956. október 6-án részt vett Rajk László és a vele együtt kivégzettek ünnepélyes temetésén. 1956. október 25-én a Kisfaludy Színház színészei javaslatára csatlakoztak a gyári munkások által kezdeményezett tüntetéshez. A megyei pártbizottság épületének bejáratánál alapvető változásokat követelő beszédet mondott, majd a színészek visszatértek a színházba. Miután a megyei börtönből rálőttek az épület előtt a rabok szabadon engedését követelő tüntetőkre, a helyszínre sietett. A börtön parancsnokával tárgyalva elérte a rabok szabadon engedését, ezzel elhárította az épület ostromát. Másnap részt vett a Győri Nemzeti Tanács megalakításában, annak elnöke, Szigethy Attila őt kérte fel az értelmiségi tanács vezetésére. Délután Szigethy a nemzeti tanács képviseletében őt küldte Mosonmagyaróvárra, hogy szerezzen érvényt a megyei államvédelem feloszlatásáról hozott határozatnak, és állítsa helyre a rendet. Amíg a városban tartózkodott, a tömeg dühének csak egy határőrtiszt esett áldozatul, társait és a sorozott állományt a mosonmagyaróvári helyőrség parancsnokának, Ambrus József őrnagynak a segítségével sikerült biztonságba helyeznie. Október 27-én Szigethy megbízásából átvette a győri rádió adásainak politikai ellenőrzését, a nemzeti tanács ülésén pedig felszólalt a dunántúli ellenkormány terve ellen. Október 28. után kikerült a győri forradalom élvonalából. Szerepe november 4. után lett ismét meghatározó. Részt vett a független győri napilap, a Hazánk létrehozásában, abba cikkeket is írt. Rendszeresen tartott erősen politikai színezetű kultúrprogramokat a győri nagyüzemekben, és sikerült elérnie, hogy 1957-ben a Kisfaludy Színház első premierje az idegen hatalommal szembeni nemzeti ellenállás szimbolikus műve, Katona József Bánk bán című drámája legyen. 1957. májusban tartóztatták le. Államrend elleni szervezkedéssel és gyilkossággal vádolták. Első fokon a megyei bíróság elnöke, Gyepes István vezette a tanácsot, amely halálra ítélte. Nem kért kegyelmet. A másodfokon eljáró katonai különtanács felmentette a gyilkossági vád alól, de helybenhagyta halálos ítéletét. Életének megmentésére a kor vezető – kommunista érzelmű – színészei tettek kísérletet. Közbenjártak érte az Elnöki Tanácsnál, bejutottak Kádár Jánoshoz is, de eredménytelenül.