1929. 08. 28. Mezőcsát — 2004. 10. 01. Budapest
Anyja neve: Pless Ilona
Apja neve: Csohány Béla
A miskolci Fráter György Katolikus Gimnáziumban érettségizett 1948-ban. Pécsi joghallgatóként önként jelentkezett hadbírónak, 1952. január 8.–augusztus 1. között Budapesten elvégezte a tartalékos hadbírói tanfolyamot, közben jogi diplomáját is megszerezte. 1953–1955 között a Marxizmus–Leninizmus Esti Egyetem hallgatója volt. Németül, franciául, oroszul középfokon beszélt. 1953-ban felvették a Magyar Dolgozók Pártja tagjai közé, 1956. novemberben belépett a Magyar Szocialista Munkáspártba.
1952. augusztus 2.–december 31. között hadnagyi rendfokozatban a Budapesti Központi Katonai Ügyészségen volt ügyészségi fogalmazó, 1953. január 1.–1953. november 17. között a Debreceni Katonai Ügyészségen nyomozó ügyész. Ezután a Katonai Felsőbíróságon tanácsjegyző 1953. november 18.–1955. február 13., a 6. lövészhadtest Katonai Bíróságán Székesfehérvárott hadbíró 1955. február 14.–1955. október 14., a 3. lövészhadtest Katonai Bíróságán Kecskeméten bírósági elnökhelyettes 1955. október 15.–1957. március 3. között, közben 1955. június 15-én főhadnaggyá léptették elő. Az 1956-os forradalom alatt fegyveresen részt vett a 3. lövészhadtest hadbírósága kecskeméti épületének védelmében, utána „a rögtönbíráskodásban kezdettől fogva részt vett, ezáltal a rend és közbiztonság megszilárdításában érdemeket szerzett”. 1956. december 30-án 600 Ft pénzjutalmat kapott „jó munkája jutalmául”. Az újabb, ez alkalommal 500 Ft pénzjutalmat 1957. szeptember 28-án kapta.
1957. március 4.–1958. július 13. között a Debreceni Katonai Bíróság elnökhelyettese, 1958. június 1-jétől századosi rendfokozatban. 1958. július 14-től 1959. október 8-ig a Budapesti Katonai Bíróságon volt ítélőbíró, közben 1959. május 21.–1960. június 30. között a Kaposvári Katonai Bíróságra vezényelték. 1959. október 3-ától bírói beosztásából való felfüggesztése mellett vizsgálatot folytattak le vele szemben a „szocialista erkölcsbe” ütköző magatartása (ezért már többször megfeddték), illetve szolgálati titok megsértése miatt (1959. szeptemberben egy magánbeszélgetés során kijelentette, hogy egy „ellenforradalmi” ügyben „4 halálos ítéletet fog hozni”). Október 8-án bírói beosztásából felmentették, november 15-én fegyelmi úton tartalékos tiszti állományba helyezték. Az igazságügyi szolgálat lezárulása után a Kisipari Szövetkezeti Biztosító Intézetnél volt vállalati jogász 1959. november 1.–1964. december 31. között, majd az Építésügyi és Városrendezési Minisztériumnál jogtanácsosként dolgozott 1965. január 1-től.
Kitüntetések:
Magyar Népköztársasági Érdemérem bronz fokozata (1952)
Munkás-Paraszt Hatalomért Emlékérem (1957)
Haza Szolgálatáért Emlékérem arany fokozata (1957)
Források: HM HIM Központi Irattár 330/234, 323/880.
Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára XIX-E-1-q. 80/1958. Az ítélőbíró áthelyezése Debrecenből Budapestre, 1958. július 9.
Zinner Tibor: Utak és tévutak a XX. századi magyar felsőbíráskodás káderpolitikájában ’56 után. In A Kúria és elnökei III. A kötetet szerkesztette Bódiné dr. Beliznai Kinga. HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest, 2015. 177., 179., 181.