1936. december 8.–1944. április 17. között szabósegédként dolgozott, majd munkaszolgálatra hívták be Debrecenbe. 1944. november 15-én megszökött, s 1945. január 18-ig Budapesten bujkált. 1950 januárjától népi ülnök, majd 1950. április 24.–1951. december 17. között árudavezető volt Debrecenben. A Bírói és Államügyészi Akadémia hallgatója lett 1950. október 6-ától, amelynek elvégzése után, 1952. január 2-án kezdte meg bírói pályafutását a Debreceni Megyei Bíróság járásbírójaként. 1952. október 9-én a Salgótarjáni Járásbíróság vezetőjévé nevezték ki, ahol egészen 1953. december 24-ig működött. A Miskolci Megyei Bíróságra 1953. december 31-ével került elnökhelyettesként, majd 1956. május 29-étől a bíróság elnöke volt. Az Elnöki Tanács 1956. július 29-én választotta meg legfelsőbb bírósági bírónak, szeptember 1-jén jelentkezett a Legfelsőbb Bíróságon, esküt azonban nem tett, mert egyéves pártiskolára osztották be. 1956. október 30-án (másutt: november 1-jén), miután a pártiskola megszűnt, ismét jelentkezett, és bírói állását elfoglalta. Előadó bírája volt a gyorsított eljárásban büntetőügyeket tárgyaló III. tanácsnak. 1957 őszétől tanácselnök lett, majd 1958. november 1-jétől tárgyalásokon elnöklő bíróvá nevezték ki. 1957. július 19-én elvégezte az egyetem jogi karát, 1970. július 8-án kandidátusi fokozatot szerzett. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa 1989. szeptember 22-én felmentette bírói tisztségéből. 1989. december 1-jével felmentették a munkavégzés alól, munkaviszonya 1990. május 31-ével szűnt volna meg, de időközben elhunyt.

Források: Kúria Személyzeti, Munkaügyi és Oktatási Osztálya iratai 1974. El. III. A. 260. dr. Vágó Tibor Zinner Tibor: Utak és tévutak a XX. századi magyar felsőbíráskodás káderpolitikájában ‘56 után. In A Kúria és elnökei III. A kötetet szerkesztette Bódiné dr. Beliznai Kinga. HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest, 2015. 210.