A kolozsvári egyetemen folytatta jogi tanulmányait, 1932. február 20-án állították ki jogtudományi oklevelét. 1932. március 28-tól ügyvédjelöltként, majd 1935. június 15-től ügyvédként működött a Szatmárnémeti Ügyvédi Kamaránál. 1946. szeptember 13. és 1947. augusztus 29. között a Népbíróságok Országos Tanácsánál a kommunista párt által delegált népbíró, majd 1947. augusztus 30-ától a Budapesti Büntetőtörvényszéken tanácsvezető volt. Az Elnöki Tanács 1949. szeptember 27-én hozott határozatával lett kúriai bíró, majd legfelsőbb bírósági bíróként működött 1950. április 1-je és 1962. szeptember 30-a között. 1953. augusztus 1-jétől tanácsvezetővé léptették elő. A Forradalmi Bizottmány elbocsátotta ‘56-ban, de visszatérhetett, és előadó bírája volt a gyorsított eljárásban büntetőügyeket tárgyaló II. tanácsnak. Az Elnöki Tanács 1962. szeptember 14-én mentette fel. Eltávolításának hátterében a munkásmozgalmi személyiségekkel szemben indított büntetőeljárásokban (SZDP-ügy) való részvétele állott. Ezt követően a Magyar Tudományos Akadémia Állam- és Jogtudományi Intézetében lett tudományos főmunkatárs.

Források: Kúria Személyzeti, Munkaügyi és Oktatási Osztálya iratai 1950. El. III. A. 28. dr. Lázár Miklós Zinner Tibor: Utak és tévutak a XX. századi magyar felsőbíráskodás káderpolitikájában ‘56 után. In A Kúria és elnökei III. A kötetet szerkesztette Bódiné dr. Beliznai Kinga. HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest, 2015. 207–208.