A hat elemi kijárása után Hamar Péter szolnoki fűszeres alkalmazta mindenesként. 1934–1937 között fodrásztanonc volt Fehér és Gaál fodrászoknál, segédlevele 1937-es megszerzése után 1941-ig több szolnoki fodrászmesternél dolgozott. 1941. áprilisban behívták munkaszolgálatra a VI. különleges munkásszázadhoz Budapestre, majd az év június és december között a 10. honvéd gyalogezrednél Szolnokon lövészként letöltötte tényleges katonai szolgálatát. 1941 végén Budapestre kerülve fodrászsegédként, majd a Fővárosi Tejüzemnél helyezkedett el, ezt követően a Meinl Kávészergyárban volt kávépörkölő munkás, 1942–1944 között pedig a BSZKRT-nél (Budapest Székesfőváros Közlekedési Rt.) villamosvezető. 1945–1949 között ismét fodrászsegédként dolgozott Szolnokon Pallag István fodrászmesternél, munka mellett 1946-ban közigazgatási tanfolyamot végzett. 1945-ben belépett a Magyar Kommunista Pártba, 1945-től gazdasági reszortfelelős volt a szolnoki II. kerületi alapszervezetben, valamint a párt helyi Rendező Gárdájának parancsnoka 1946–1949 között, ezenkívül a fodrászszakszervezet titkári pozícióját is betöltötte. 1949. január 4-től a szolnoki 16. Honvéd Kiegészítő Parancsnokságon lett polgári alkalmazott, augusztus 15-től szeptember 12-ig tiszti tanfolyamot végzett, amely végén alhadnaggyá avatták. 1949. szeptember és 1952 április között a Honvédelmi Minisztérium személyügyi, később politikai főcsoportfőnökségén adminisztrátor. 1952. május 2.–1954. október 1. között elvégezte a Bírói és Államügyészi Akadémiát, közben 1953-ban le is érettségizett. 1954. októbertől hadbíróként a Páncélos Parancsnokság Katonai Bíróságához, ennek megszűnésével a Budapesti Katonai Bírósághoz vezényelték. 1955-ben a Határőrség és a Belső Karhatalom Katonai Bíróságához nevezték ki, az 1956-os forradalom idején ugyanott őrszolgálatot látott el. 1956. november 4-ét követően az elsők között írta alá a tiszti nyilatkozatot. 1956. december 20-án megbízták a Székesfehérvári Katonai Bíróság vezetésével, ahol a „bírói munka legnehezebb időszakában a rögtönítélő bíráskodás megindulása idején abban kezdettől fogva példás helytállással vett részt.” 1957. áprilisban áthelyezték Kaposvárra a katonai bíróság elnökhelyettesének. 1957. augusztusban állásából felfüggesztették, és bűnvádi eljárás indítottak vele szemben. 1957. december 27-én a Budapesti Katonai Bíróság dr. Gáspár Gyula vezette tanácsa társadalmi tulajdon sérelmére ismételten elkövetett csalás, valamint huszonöt rendbeli közokirat-hamisítás bűntettének elkövetése miatt távollétében nyolc hónapi börtönbüntetésre és lefokozásra ítélte. Az okozott kárt, közel öt és félezer forintot meg kellett térítenie a néphadseregnek, s a Magyar Szocialista Munkáspártból is kizárták. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa 1958. március 23-án háromévi próbaidőre felfüggesztette a büntetését. Hivatásos tiszti jogviszonya 1958. január 28-án szűnt meg. 1958. augusztus 25.–1966. május 4. között Szolnokon a Fűszer és Édesség Kereskedelmi Vállalatnál volt szállítási előadó, 1962-ben kereskedősegédi, 1963-ban nagykereskedelmi vezetői képesítést szerzett. 1963–1964-ben elvégezte a budapesti tudományegyetem jogi karának első évfolyamát. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa 1959. szeptember 21-én mentesítette a büntetett előélethez fűződő joghátrányok alól, ezután 1959. november 29-én „megrovás” büntetéssel visszavették az MSZMP-be, 1961. április 29-én tiszti rangját is visszakapta. 1966. május 5-től a Magyar Honvédelmi Sportszövetség Szolnok megyei elnökségére került szervezési és nevelési főelőadónak, 1967. november 7-én századossá léptették elő. 1967-ben a Marxizmus–Leninizmus Esti Egyetem első évfolyamos hallgatója volt.

Források: HM HIM Központi Irattár 180/264. Zinner Tibor: Utak és tévutak a XX. századi magyar felsőbíráskodás káderpolitikájában ’56 után. In A Kúria és elnökei III. A kötetet szerkesztette Bódiné dr. Beliznai Kinga. HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest, 2015. 177., 181.