1939. szeptember 6.–1942. szeptember 15. között Csepelen a Weiss Manfréd Acél- és Fémművek Rt.-nél volt lakatostanonc. 1942. szeptember–1944 között a Dunai Repülőgépgyár Rt.-nél, majd ismét korábbi munkahelyén (amelynek nevét 1950-ben Rákosi Mátyás Vas- és Fémművekre változtatták) dolgozott lakatosként 1952. februárig. 1945-ben belépett a Magyar Kommunista Párta, az 1948-ban megalakult Magyar Dolgozók Pártjának 1951-ben lett a tagja. 1951. május 2.–1951. augusztus 1. között a tartalékos tüzértiszti tanfolyam hallgatója volt, augusztus 1-jén avatták alhadnaggyá. 1952. február 15.–1953. április 11. között elvégezte a Bírói és Államügyészi Akadémiát, 1953. május 4.–július 4. között a Honvédelmi Minisztérium (HM) Igazságügyi Csoportfőnökség hadbírói tanfolyamát. 1953. július 4.–december 31. között a HM Miniszteri Irodán fegyelmi előadó (a hadnagyi rendfokozatot átugorva 1953. július 6-tól főhadnagyként), 1953. december 31.–1955. február 14. között a Katonai Felsőbíróságon segédtiszt, ezt követően 1955. február 14-től a Budapesti Katonai Bíróságon, illetve a Budapesti Helyőrség Katonai Bíróságán volt hadbíró. 1956. november végén „részt vett a katonai bírói szerven belül az MSZMP megszervezésében”. Az 1956-os forradalmat követő kádári megtorlás során, ahogy egy 1962-es kérelmében maga is írta, „mint hadbíró elsőnek tárgyaltam a statáriális ügyeket. (Miskolc és egyéb helyeken.)” Az első ítéletek végrehajtásakor személyesen intézkedett. 1957. március 4.–1959. május 15. között a Győri Katonai Bíróságon szolgált ítélőbíróként és elnökhelyettesként, 1957. április 1-től századosi rendfokozatban. 1959. március 14-én az Eötvös Loránd Tudományegyetemen állam- és jogtudományi doktorrá avatták. 1959. május 15-től a Budapesti Katonai Bíróságra helyezték hadbírónak. 1959. július 3-án egy „szolgálati útról visszatérőben a vele együtt utazó katonai ügyésszel együtt […] italoztak, polgári személyeket bántalmaztak”, ezért fegyelmi eljárás során július 31-ével ítélőbírói beosztásából felmentették, augusztus 15-én tartalékállományba helyezték, valamint az MSZMP-ből is kizárták. 1959. augusztus–szeptemberben a Közért Vállalatnál lakatosként, 1959. szeptembertől a Budapest Helyőrség Parancsnokságon jogtanácsosként dolgozott. 1961. szeptemberben visszavették az MSZMP-be, 1963. májusban pedig korábbi rendfokozatával a hivatásos tiszti állományba is. 1963. május 15.–október 1. között a HM Pénzügyi Csoportfőnökségen munkaügyi jogi főtiszt, 1963. október 1.–1965. augusztus 1. között a HM Pénzügyi Szolgálat Főnökség Jogi Alosztályán jogi főtiszt, 1965. augusztus 3.–1972. június 1. között ugyanott alosztályvezető volt. 1965. december 31-én őrnaggyá, 1969. november 7-én alezredessé léptették elő. 1972. június 1-jétől 1980. december 1-jei nyugállományba vonulásáig a HM Jogi és Igazgatási Főosztály Jogi Képviseleti Osztály Magyar–Szovjet Vegyes Bizottságán szolgált mint a magyar tagozat titkárságvezetője, később mint főtiszt.

Kitüntetések: Munkás-Paraszt Hatalomért Emlékérem (1957) Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozata (1967) Szolgálati Érdemérem 10 év után (1967) Szolgálati Érdemérem 15 év után (1972) Szolgálati Érdemérem 20 év után (1977) Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozata (1978) Szolgálati Érdemérem 25 év után (1980) Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozata (1980)

Források: HM HIM Központi Irattár 53219. Zinner Tibor: Halálos évtized a „Népköztársaság nevében!”. A Legfelsőbb Bíróság halálos ítéletei 1957. január 14. és 1966. október 13. között, In „A Köztársaság nevében!”. Pálinkás György emlékkönyv. Szerkesztette Balla Judit–Borbély Zoltán–Koltay András. Rejtjel Kiadó, Budapest, 2007. 264. Zinner Tibor: Utak és tévutak a XX. századi magyar felsőbíráskodás káderpolitikájában ’56 után. In A Kúria és elnökei III. A kötetet szerkesztette Bódiné dr. Beliznai Kinga. HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest, 2015. 177., 179., 181., 183.