Az első világháború idején 1916-ban orosz hadifogságba esett. 1920-ban a tomszki fogolytáborból Petrográdba utazott, ahol tagja lett a helyi magyar klubnak. 1921 januárjában tért haza, 1925-ben Szegeden befejezte egyetemi tanulmányait, 1928-ban letette az egységes bírói és ügyvédi vizsgát. Ezt követően több különböző fokú bíróságon – Gyulán, Mezőcsáton, Kaposvárott – tevékenykedett, 1941–1945 között a Csáktornyai Járásbíróságon már elnök volt. A második világháború után 1945–1948 között a Nagykanizsai Járásbíróságon járásbírósági elnökhelyettesként, 1948-tól a Pécsi Megyei Bíróságon tanácsvezetőként dolgozott. 1946-ban belépett a Szociáldemokrata Pártba, 1948 januárjában a Magyar Kommunista Pártba „igazolt” át, de a Magyar Dolgozók Pártja megalakulását (1948. június) követő tagrevízió során kizárták. Egy 1951. október 12-én készült jelentésben nem tartották megfelelőnek a kényes politikai büntetőügyek tárgyalására, ezeket javasolták tőle elvenni (ez idő tájt a statáriális tanácsnak és a munkásbíróságnak az elnöke volt). Hónapokkal később azt is felrótták neki, hogy a viták során inkább büntetőjogi, mint ideológiai érvekkel áll elő. 1954-es jellemzése szerint „a legkényesebb politikai tárgyú pereket is rá lehet bízni, a Párt és a Kormány célkitűzéseit mindenkor szem előtt tartja […] mindenkor igyekszik a megtévedt dolgozókat helyes útra irányítani. Ugyanakkor mindazokkal szemben, akik társadalmunk ellenségei, kérlelhetetlen”. 1959-es jellemzése szerint „az ellenforradalmi időkben gerincesen viselkedett. Az ellenforradalom leverése után önként vállalta a büntető ítélkezési feladatot, és derekasan kivette részét az ellenforradalmi bűncselekményeket elkövetők felelősségre vonásából a megyei bíróságnál és a Legfelsőbb Bíróságnál egyaránt. Miniszteri dicséretben és az »Igazságügy Kiváló Dolgozója« kitüntetésben részesült.” Az igazságügy-miniszter berendelte a Legfelsőbb Bírósághoz, ezért fizetési pótlékot és kiküldetési járandóságokat kapott. A berendelését többször meghosszabbították, utoljára 1960. április 30-ig. Munkaviszonyát saját kérelmére a munka törvénykönyvének 28. §-a alapján kölcsönös megegyezéssel 1962. március 31-én megszüntették.

Kitüntetések: Miniszteri dicséret (1955 Az Igazságügy Kiváló Dolgozója (1957–1959 között) Munka Érdemrend (1960

Források: Országos Bírósági Hivatal – Az igazságügyi szervezetből kivált dolgozók nyilvántartókönyvében rögzített iktatószámok alapján: A/16.