Apja motorszerelő volt. – Az elemi iskolát és a gimnázium első négy osztályát Pápán végezte, de 1939-ben anyagi okokból félbe kellett szakítania tanulmányait. Ekkor apjával együtt Budapestre költözött, és lakatostanonc lett a Steiner Fémbútorüzemben, de már a következő évben a Selyemfestő Rt.-nél lett betanított munkás. Ugyancsak 1940-ben lépett be a Szociáldemokrata Párt V. kerületi ificsoportjába, a tanoncotthonban végzett agitációs munkát. 1941-ben szövőmunkás lett az Első Magyar Gyapjúmosó és Finomposztó Gyár Rt.-nél, a következő évben pedig beiratkozott a textilipari szakiskola textiltechnikus szakára. A nyári vakációkban segédmunkásként dolgozott különböző cégeknél. Miután az SZDP az V. kerületi ificsoportot az ott zajló kommunista tevékenység miatt 1943-ban feloszlatta, a textilmunkás szakszervezetbe lépett be. A nyilas hatalomátvétel után, 1944. október 25-én apjával együtt egy Kecskemét környéki tanyán rejtőzött el; a front átvonulása után, november elején kapcsolatot tudott kiépíteni kommunistákkal, sőt be is lépett a megalakuló pártszervezetbe. A koalíciós alapon megalakított, de egyre inkább a Magyar Kommunista Párt befolyása alatt álló Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség (Madisz) funkcionáriusa lett, 1945. márciustól a Duna–Tisza közén volt szervezőtitkár, ám emellett ellátta a párt területi bizottságának ifjúsági titkári teendőit is. Decemberben a fővárosba került, a Madisz-központban lett instruktor. 1946. májustól az ifjúsági szervezet Fejér, júliustól Dél-Pest megyei apparátusában dolgozott. 1947. májusban technikusként a Kistext gyárba került, de emellett az üzemi kommunista pártbizottság ifjúsági titkára és a Szakszervezeti Ifjúsági és Tanoncmozgalom csoportjának egyik vezetője is volt. 1948. júniusban átigazolták a Magyar Dolgozók Pártjába; ugyanekkor került a Vasvári Pál Akadémiára, amelynek megszűnése után propagandista-továbbképző tanfolyamra küldték. Szeptembertől a három hónapos központi pártiskolán volt előadó, később az MDP gödöllői előadó-továbbképző iskoláján vezetett szemináriumokat. 1949. augusztusban kéthetes alapkiképző tanfolyam után a honvédséghez került; szeptember 3-ával kapta meg a hadnagyi rendfokozatot. Első beosztásában a Bem Légvédelmi Tüzér Tiszti Iskola politikai osztályát vezette. 1950. szeptemberben egy rendfokozatot átugorva századossá léptették elő, majd októberben a Honvédelmi Minisztérium Politikai Főcsoportfőnökségére került az iskolai oktatási osztály élére. 1951. októbertől – már őrnagyként – a Gyalogos Tiszti Iskola politikai osztályát vezette, innen 1953. júniusban került vissza a HM Politikai Főcsoportfőnökségére mint a tisztoktatási osztály vezetője. 1954. áprilistól a tisztiiskolák társadalomtudományi oktatását felügyelő osztály élén állt, november 7-étől alezredesi rendfokozatban. Decemberben a főcsoportfőnökség előadói irodájának vezetője lett. 1956. februártól szeptemberig a Zrínyi Miklós Katonai Akadémián és a Petőfi Politikai Tiszti Akadémián megszervezett előkészítő tanfolyam hallgatója volt, majd néhány hétre visszakerült korábbi beosztásába. 1956. október 23-ának estéjén a rádióhoz vezényelték felderítőként, visszaemlékezése szerint ávósnak nézték, ezért meg akarták ölni, ő újságírónak hazudta magát, így vissza tudott jutni a Honvédelmi Minisztériumba. A következő napokban a Politikai Főcsoportfőnökség speciális propagandáért felelős osztálya de facto vezetőjeként működött, későbbi önéletrajza szerint szerepet játszott a forradalmárokat lejáratni törekvő, hamisított röplapok szerkesztésében, illetve az MDP Katonai Bizottsága nevével fémjelzett, a diktatúra fegyveres erővel való visszaállítását célzó terv kidolgozásában. November 1-jén – visszaemlékezése szerint Ilku Pál utasítására – a Külügyminisztériumba ment, fő feladata az volt, hogy a külső érdeklődőket félretájékoztassa a szovjet csapatmozgások kérdésében. Rövid időre a Széna téri szabadságharcos csoport fogságába került, amikor azok behatoltak a minisztérium épületébe, de nem esett bántódása. 6-ától ismét a Honvédelmi Minisztériumban tartózkodott, ahol közreműködött a haderő megtisztítását célzó tiszti nyilatkozat megszövegezésében; átigazolták a Magyar Szocialista Munkáspártba, decembertől pedig a Budai Karhatalmi Ezredben szolgált. 1957. márciusban került vissza a forradalom előtti beosztásába, a HM Politikai Főcsoportfőnöksége előadói irodája élére. Visszaemlékezése szerint elsőként publikált cikket a néphadseregben meglevő „revizionizmus” ellen. 1958-ban Moszkvában volt aspiráns. 1960. novembertől a főcsoportfőnökség speciális propaganda osztályát vezette, 1961. szeptembertől pedig osztályvezető volt az Agitációs és Propaganda Csoportfőnökségen. 1968. november–1969. szeptember között hadműveleti tanfolyamot végzett a Zrínyi Miklós Katonai Akadémián. 1970. januárban a Magyar Néphadsereg Vezérkara 2. Csoportfőnöksége állományába került. Április 4-ével ezredessé léptették elő, júliusban pedig Hanoiban lett katonai és légügyi attasé; 1972. szeptember 1-jétől ugyanezt a beosztást látta el Pekingben. Mindkét helyen a nagykövetségen működő pártalapszervezet titkára is volt. 1976. októberben, megbízatása lejártával hazavezényelték, 1977. februártól lett egy, a csoportfőnökségen ekkor létrehozott, a szocialista országokban működő attasék felügyeletét végző osztály vezetője. 1980. szeptemberben vállalt ismét külszolgálatot; ekkor berni katonai és légügyi attasé lett. 1985. októberben tért haza, december 1-jével pedig nyugállományba vonult.

Kitüntetések: Magyar Népköztársasági Érdemrend V. fokozata (1951) Kiváló Szolgálatért Érdemérem (1955) Munkás-Paraszt Hatalomért Emlékérem (1957) Szolgálati Érdemérem (10 éves: 1959; 15 éves: 1964; 20 éves: 1969; 25 éves: 1974; 30 éves: 1979; 35 éves: 1984) Szolgálati Érdemérem (1962) Szocialista Hazáért Érdemrend (1967) Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozata (1968, 1975) Felszabadulási Jubileumi Emlékérem (1970) Barátság Érdemérem (vietnami, 1981) Április 4. Érdemrend (1985).

Források: HM HIM Központi Irattár 90500.