Az egységes bírói és ügyvédi vizsgákat 1931–1932-ben tette le. A Szolnoki Járásbíróságnál 1928-ban tett esküt. A Szolnoki Törvényszéken ügyészként dolgozott, majd 1938-tól a Békéscsabai Járásbíróságon, 1939-től a Szolnoki Járásbíróságon volt járásbíró. 1941-től a Szolnoki Törvényszéken folytatta ítélkezését. 1945 után a Magyar Kommunista Párt támogatását élvezte, mivel szigorú népbírósági és igazolóbizottsági ítéleteket hozott. 1947-ben az Egri Megyei Törvényszék elnökévé nevezték ki, 1948-tól az Igazságügyminisztériumban berendelt bíróként a Bírói Felügyeleti Osztályt vezette. 1950. február 23-tól a Legfelsőbb Bíróság bírája, majd 1953. augusztus 1-jétől tanácsvezető volt. Vélhető, hogy dr. Jankó Péter másodelnök öngyilkossága, 1955. szeptember 5-e után ő vezette a Büntető Kollégiumot dr. Lee Tibor 1957. februári kinevezéséig. Az 1956-os forradalom és szabadságharcot követő megtorlások során tanácsvezetője volt a gyorsított büntetőügyeket tárgyaló II. számú tanácsnak. A tanácselnökként ítélkező bírót 1958. január 16-án megfosztották vezetői posztjától. 1962. szeptember 14-én eltávolították bírói tisztségéből, mert részt vett a munkásmozgalmi személyiségekkel szemben indított törvénysértő büntetőperekben ’56 előtt. Néhány hétig az Igazságügyminisztérium Törvényelőkészítő Osztályán dolgozott, majd a Magyar Nemzeti Bank állományába került.

Források: Zinner Tibor: Utak és tévutak a XX. századi magyar felsőbíráskodás káderpolitikájában ‘56 után. In A Kúria és elnökei III. A kötetet szerkesztette Bódiné dr. Beliznai Kinga. HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest, 2015. 223–225.