1923. 12. 31. Budapest — 1976. 04. 05. Debrecen
Anyja neve: Serbetics Aranka
Apja neve: Lakatos Béla
Rendfokozatok:
őrnagy 1949. június 1.
alezredes 1950. május 23.
ezredes 1951. november 7.
vezérőrnagy 1961. augusztus 1.
Beosztások:
7. gépkocsizó lövészhadosztály (Kiskunfélegyháza), parancsnok 1960. november 1.–1961. augusztus 1.
Honvédelmi Minisztérium Anyagi és Technikai Főcsoportfőnökség, főcsoportfőnök, miniszterhelyettes 1961. augusztus 1.–1963. október
8. gépkocsizó lövészhadosztály (Zalaegerszeg), parancsnok 1963. október–1969. március 15.
3. hadtest (Cegléd), parancsnok 1969. március 15.–1973. augusztus 1.
Varsói Szerződés Egyesített Fegyveres Erők Törzse, a törzsfőnök magyar helyettese 1974. július 1.–1976. április 5.
Apja hajókovács volt, anyja háztartásbeli. Pestszentimrén öt elemi, Ócsán két polgári iskolai osztályt végzett. 1936-tól kifutóként dolgozott, 1939-től kárpitosnak tanult. Bekapcsolódott a szociáldemokrata ifjúsági mozgalomba, és csatlakozott az illegális kommunista ifjúmunkás szövetséghez is. Segédlevelét 1943-ban szerezte meg, de kommunista tevékenység miatt rövidesen letartóztatták. Bizonyíték hiányában ejtették ellene a vádakat, ugyanakkor Pesterzsébetre, majd Kistarcsára internálták. Kiszabadulása után személyes illegalitásba vonult, 1944 végén a kommunista párt újpesti területi bizottságának tagjaként részt vett az újpesti partizáncsoport megalakításában és a fegyveres ellenállásban.
1945 tavaszán instruktorként dolgozott a Magyar Kommunista Párt országos központjában, a szervezési osztályon, majd három hónapos pártiskolát végzett Debrecenben. 1946-tól az Észak-Pest Megyei Pártbizottság munkatársa, 1947-től a Goldberger-gyár szervezőtitkára, majd a textiles szakszervezet szervezési osztályának helyettes vezetője volt.
1949. augusztus 1-jétől pártjavaslatára a honvédség állományába került, őrnagyi rendfokozatban a Vezérkar Szervezési és Mozgósítási Csoportfőnökségének Szervezési Osztályán előadó, majd 1950-ben a Nyilvántartási Osztály vezetője lett. Április 4-én alezredessé léptették elő, s még ugyanabban az évben, Sólyom László vezérkari főnök letartóztatását követően megbízták a Szervezési és Mozgósítási Csoportfőnökség vezetésével. 1950–1951-ben magasabb parancsnoki tanfolyamot végzett, ezt követően, 1951. november 7-én ezredessé léptették elő. 1954 őszén tanulmányokat kezdett a moszkvai Frunze Katonai Akadémián, ahonnan az 1956-os forradalom kirobbanása után több társával együtt hazatért – ahogyan 1958-as életrajzában fogalmaz –, hogy segítsen „rendet csinálni”. A forradalom leverését követően mint szervezési és mozgósítási csoportfőnök e szellemben a karhatalom megszervezésén és a hadsereg átszervezésén munkálkodott. A jogi mezbe öltöztetett megtorlásból a Legfelsőbb Bíróság Katonai Kollégiumának ülnökeként vette ki a részét.
1958. január 1-jétől csapattapasztalat megszerzése céljából parancsnokhelyettesi beosztásában a kiskunfélegyházai 7. gépkocsizó lövészhadosztályhoz került. Moszkvában 1958. augusztus 16. és 1960. július 25. között elvégezte a Vorosilov Vezérkari Akadémiát, majd újra Kiskunfélegyházára került, előbb hadosztály-parancsnokhelyettesi, 1960. november 1-től hadosztályparancsnoki beosztásban.
1961. augusztus 1-jén vezérőrnaggyá léptették elő, az Anyagi és Technikai Főcsoportfőnökség főcsoportfőnökévé és honvédelmi miniszterhelyettessé nevezték ki. 1963. októbertől a zalaegerszegi 8. gépkocsizó lövészhadosztály, 1969. március 15-től a ceglédi 3. hadtest parancsnokaként szolgált. 1973. augusztus 1-jétől katonadiplomáciai beosztásban a Magyar Néphadsereg Vezérkara 2. (Felderítő) Csoportfőnökségének állományába került. 1974. július 1-től haláláig vezérkarifőnök-helyettes és a Varsói Szerződés Egyesített Fegyveres Erői törzsfőnökének magyar helyettese volt.
Kitüntetések:
Szabadság Érdemrend ezüst fokozat (1947)
Magyar Népköztársasági Érdemérem arany fokozat (1950)
Magyar Népköztársasági Érdemrend V. fokozat (1952)
Vörös Csillag Érdemrend (1953)
Kiváló Szolgálatért Érdemérem (1955)
Magyar Partizán Emlékérem (1955)
Szabadság Érdemrend bronz fokozat (1956)
Munkás-Paraszt Hatalomért Emlékérem (1957)
Szolgálati Érdemérem (10 év után, 1959)
Kiváló Szolgálatért Érdemérem (15 év után, 1964)
Árvízvédelmi Érem (1965)
Vörös Csillag Érdemrend (1965)
Bátorságért (máshol: Barátságért) Érdemérem (1965, Csehszlovák SzK)
Fegyverbarátság Érdemrend (1967, NDK)
Szocialista Hazáért Érdemrend (1967)
Vörös Csillag Érdemrend (1968)
Szolgálati Érdemérem (20 év után, 1969)
Vörös Csillag Érdemrend (1970)
Felszabadulási Jubileumi Emlékérem (1970)
Árvízvédelmi Érem (1970)
Fegyverbarátság Erősítéséért Érdemérem I. fok (1970, Csehszlovák SzK)
Jubileumi Emlékérem (1971, Csehszlovák SzK)
Aranytőr 50. születésnapja alkalmából (1973)
Szolgálati Érdemérem (25 év után, 1974)
Források: HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum Központi Irattár 8825.