Bányászcsaládból származott. Az elemi iskola öt osztályának elvégzése után Tatabányán helyezkedett el kifutóként, majd csillésként a Magyar Állami Szénbányáknál. 1925-ben lett a szakszervezet tagja, majd a Magyarországi Szocialista Munkáspártban és a Magyarországi Szociáldemokrata Pártban tevékenykedett (később 1925-öt ismerték el párttagsága kezdeteként). 1929-ben a bányászsztrájk lefújását ellenző kommunisták mellé állt, amiért elbocsátották munkahelyéről, ekkor Belgiumba vándorolt ki, ahol vájárként helyezkedett el. Belépett a kommunista párt magyar szekciójába és a párthoz közel álló szakszervezetbe. 1932-ben kiutasították, ekkor hazatért. 1933-ban letartóztatták, szabadulása után egy kisiparos ismerősénél kovácssegédként dolgozott. 1936-tól újította fel tagságát a szociáldemokrata pártban és a bányászszakszervezetben. 1937-ben elvbarátai közbenjárására a Ganz Hajógyárban kapott hegesztői állást, innen azonban egy botrány következtében 1940-ben kilépett, és visszatért Tatabányára, ahol a központi gépműhelyben alkalmazták. 1942-ben részt vett a vasasszakszervezet helyi csoportjának megalakításában, emellett a kommunista párt röplapjait terjesztette. A helyi munkásotthonban háborúellenes előadásokat szervezett. 1944. szeptemberben ismét letartóztatták, ám decemberben a Németországba szállítás elől megszökött és illegalitásban bujkált a front átvonulásáig. 1945-ben rövid ideig Tatabánya rendőrparancsnoka, majd a Magyar Kommunista Párt városi, ősztől megyei párttitkára volt. 1946-ban hathónapos pártiskolára küldték, majd beiratkozott a dolgozók gimnáziumába. 1947-ben lett a Magyar Állami Szénbányák szociális osztályvezetője, 1948. márciusban pedig az Egercsehi Kőbányához került vállalatvezetőnek. Az év júniusában átigazolták a Magyar Dolgozók Pártjába. 1949-ben kinevezték a Mész- és Cementipari Központ vezérigazgató-helyettesévé, majd vezérigazgatójává. Szerepe volt az államosításokban, Baranya megyében (Villány, Beremend) látott el különleges megbízatásokat – egyes források szerint e tevékenysége során néhány nagyobb hiba miatt szabotázzsal is megvádolták. Munkája mellett egyéni tanulóként egyéves pártiskolára járt. 1950. júniusban a Nehézipari (decembertől Bánya- és Energiaügyi) Minisztérium bányászati főosztálya élére került, ahonnan 1952-ben – visszaemlékezése szerint saját kérésére – a Tatabányai Szénbányászati Tröszt gépüzemébe helyezték. Az 1956-os forradalom idején eltávolították munkahelyéről. A november 4-i szovjet intervenció után a Magyar Szocialista Munkáspárt tagja lett, 1957-től munkásőr rajparancsnok volt. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa 1957. április 9-én megválasztotta népbírónak, május 6-ig ítélkezett. A naponkénti ingázás problémái miatt felmentését kérelmezték, amit az Elnöki Tanács 13-án jóváhagyott. Osztályvezető-helyettesként vonult nyugállományba 1973-ban, 1957–1980 között a helyi 10-es körzet (nyugdíjas) pártszervezete titkáraként tevékenykedett.

Kitüntetések: Magyar Köztársasági Érdemérem arany fokozata (1949) Magyar Szabadság Érdemrend ezüst fokozata (1957) Szocialista Hazáért Érdemrend (1967) Munka Érdemrend arany fokozata (1968, 1970) Szocialista Magyarországért Érdemrend (1985)

Források: Az MDP KV Titkársága 1950. május 24-i ülésének jegyzőkönyve. Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára M-KS 276. fond 54/101. őrzési egység. Online: https://www.eleveltar.hu/web/guest/bongeszo?ref=TypeDeliverableUnit_356db40c-1539-466a-9eb7-31c01ebf7102&tenant=MNL A letöltés ideje: 2018. június 7. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának 34. sz. határozata, 1957. április 9. (kivonat) In A Magyar Szocialista Munkáspárt ideiglenes vezető testületeinek jegyzőkönyvei, V. kötet, 1956. november 14.–1957. június 26. Szerkesztette és a jegyzeteket írta: Baráth Magdolna, Feitl István, Némethné Vágyi Karola, Ripp Zoltán. Budapest, Napvilág, 1998. 506. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának 49. sz. határozata, 1957. május 13. (kivonat) In A Magyar Szocialista Munkáspárt ideiglenes vezető testületeinek jegyzőkönyvei, V. kötet, 1956. november 14.–1957. június 26. Szerkesztette és a jegyzeteket írta: Baráth Magdolna, Feitl István, Némethné Vágyi Karola, Ripp Zoltán. Budapest, Napvilág, 1998. 507. Évtizedek a kommunista eszme szolgálatában. Goda János élete. Komárom Megyei Dolgozók Lapja, 1969. november 24. Sólyom József: A pártszervezetek történetéből 1. Bányászveteránok. Népszabadság, 1979. február 14. Goda János (1910–1987). Dolgozók Lapja, 1987. december 31. Goda János (1910–1987). Politikatörténeti Intézet Könyvtára, Életrajzi dokumentáció.