Apja kőművessegéd, anyja kefekötőnő volt. A kispesti II. Rákóczi Ferenc Polgári Iskolából három osztály elvégzését követően kicsapták. 1940-től tömítéskészítőként dolgozott, belépett a vasasszakszervezetbe és a Szociáldemokrata Párt ifjúsági csoportjába, ahol kapcsolatba került az illegális kommunista mozgalommal. 1944 nyarán a kispesti karhatalmi zászlóaljnál szolgált. Századát 1944 októberében a frontra vezényelték, ahonnan megszökött, és csatlakozott a kőbányai partizáncsoporthoz. 1945 januárjában szovjet fogságba esett, de két héttel később, igazolását követően kiszabadult. A kispesti kapitányságon lett rendőr, majd politikai nyomozó, ám egy őrizetes bántalmazása miatt elbocsátották. 1945 áprilisa és 1948 augusztusa között politikai nyomozóként a Honvédelmi Minisztérium Katonapolitikai Osztályán (1947-től csoportfőnökség) teljesített szolgálatot. 1946. augusztus 1-jén tartalékos alhadnaggyá nevezték ki. 1947. júniustól hivatalosan honvédségi állományba került, július 1-jén hadnaggyá léptették elő, s két hónapos katonai elhárító tanfolyamot végzett. 1948. augusztus–szeptemberben tiszti továbbképzésen vett részt. 1948 októbere és 1949 decembere között a leningrádi Magasabb Páncélos Tiszti Iskolán tanult, közben 1949. május 1-jén főhadnagyi rendfokozatot kapott. 1950. januártól a 79. harckocsizó zászlóalj szászadparancsnoka volt Piliscsabán, és ugyanazon év áprilisától páncélostanár, valamint kiképzési osztályvezető Budapesten, a különleges tanfolyamon. 1950. szeptember és 1951. november között a Páncélos Parancsnokság kiképzési osztályvezető-helyettesi, majd osztályvezetői tisztét töltötte be, közben 1950. november 7-én századossá, 1951. május 1-jén őrnaggyá léptették elő. 1951. novemberben a 44. közepes harckocsizó ezred parancsnokává nevezték ki. 1953. október 15-én polgári személyek bántalmazása miatt leváltották, és személyi tartalékállományba helyezték. 1954. június 15-én a bíróság tizennyolc hónap börtönbüntetésre és lefokozásra ítélte, a büntetést az Elnöki Tanács azonban egyéni kegyelem útján elengedte. Még az eljárás lezárása előtt, 1953. decembertől a Magyar Néphadsereg (MN) Vezérkarának Szervezési és Mozgósítási Csoportfőnökségére került. Itt 1963 decemberéig több beosztásban is dolgozott, többek között statisztikai osztályvezető és csoportfőnök is volt. 1955. december 30-án alezredessé lépett elő. Az 1956-os forradalom idején a Magyar Dolgozók Pártja központi székházának védelmét megszervező tiszti csoportot irányította. A november 4-i szovjet intervenció után részt vett a karhatalom megszervezésében és a hadsereg újjáalakításának előkészítésében, valamint a Budapesti Helyőrség Katonai Bírósága – mint rögtönítélő bíróság – ülnökeként a kádári megtorlásban. 1959-ben szigorú megrovás pártbüntetésben részesítették, mert a forradalmat követően a Tiszti Felülvizsgáló Bizottság elnökeként – a bizottság megállapításával szembemenve – koholt vádak alapján leszereltetett egy honvédtisztet. 1960-ban elvégezte a Zrínyi Miklós Katonai Akadémia gyorsított levelező tagozatát. 1961. november 7-én ezredessé léptették elő. 1963. decemberben kinevezték a Magyar Néphadsereg Vezérkara 3. Csoportfőnökségének csoportfőnökévé. 1966. szeptembertől a Zrínyi Miklós Katonai Akadémia előkészítő tanfolyamára járt, 1967 és 1969 között pedig a Szovjetunió vezérkari akadémiáján tanult. 1968. május 20-tól a Magyar Motorsport Szövetség elnöki tisztét is betöltötte. 1969. augusztustól visszatért a 3. csoportfőnökség élére. 1970. április 4-én megkapta a vezérőrnagyi rendfokozatot. 1972. július és 1982. január 15. között a Szervezeti Csoportfőnökség csoportfőnöke, 1982. szeptember végétől haláláig a Magyar Népköztársaság varsói nagykövetségének katonai és légügyi attaséja volt.

Kitüntetések: Szabadság Érdemrend (1946) 48-as Díszérem (1948) Szolgálati Érdemérem (1955) Magyar Partizán Emlékérem (1955) Munkás-Paraszt Hatalomért Emlékérem (1957) Szolgálati Érdemérem (10 év után, 1958) Kiváló Szolgálatért Érdemérem (15 év után, 1962) Kiváló Szolgálatért Érdemrend (1966) Szolgálati Érdemérem (20 év után, 1967) Szocialista Hazáért Érdemrend (1967) Jubileumi Emlékérem (1970) Szolgálati Érdemérem (25 év után, 1972) Vörös Csillag Érdemrend (1972) A Nagy Honvédő Háború Győzelmének 30. Évfordulója Emlékérem (szovjet, 1975) Szolgálati Érdemérem (30 év után, 1977) 60 éves a Szovjet Hadsereg Emlékérem (szovjet, 1979) Szolgálati Érdemérem (35 év után, 1982) Lengyel Népköztársaság Szolgálati Érdemrend arany fokozata (lengyel 1984) Április 4-e Érdemrend (1985)

Források: HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum Központi Irattár 351/3196.