Apja csizmadia volt. 1924-ben Hajdúböszörményben érettségizett, ezt követően a városházán kapott munkát ideiglenes gyakornokként. 1926-ban elbocsájtották állásából, ekkor egy ügyvédi irodában alkalmazták. Elvégezte a kecskeméti jogakadémiát, majd a debreceni egyetemen jogi doktori oklevelet szerzett. Fehérgyarmaton és Debrecenben dolgozott ügyvédjelöltként. 1936-ban letette az egységes bírói és ügyvédi vizsgát. Ügyvédi irodát nyitott Debrecenben, de ebből nem tudott megélni, így díjnokként helyezkedett el a városházán. 1937-től a Debreceni Királyi Járásbíróságnál gyakornok, 1938-tól aljegyző, 1939-től jegyző volt. 1940-ben Tiszalökön lett bíró. 1942-ben saját kérelmére áthelyezték a Debreceni Királyi Járásbírósághoz. A második világháború alatt több ízben behívták katonának, 1945-ben a Dunántúlon szovjet hadifogságba esett. 1947-ben térhetett haza a Szovjetunióból, s korábbi munkahelyén helyezkedett el. 1948-ban belépett a Nemzeti Parasztpártba. Ugyanabban az évben a Debreceni Törvényszéken lett bíró. 1949-ben az igazságügyi tárca vezetője vizsgálóbíróvá nevezte ki, ebben a pozícióban 1950. április 1-ig, az intézmény megszűnéséig szolgált. Ezt követően háborús és népellenes bűntetteket elkövetők bűnügyeit tárgyaló tanácsokban és „politikai tanácsokban” működött. 1950-ben főhadnaggyá léptették elő. 1950. december 30-án a Miskolci Megyei Bíróságon lett tanácsvezető, később büntetőbíró. 1953. március végén megbízták a Szerencsi Járásbíróság vezetésével. 1955. április 1-jétől haláláig a Miskolci Megyei Bíróság tanácsvezetőjeként ítélkezett.

Források: Országos Bírósági Hivatal Sz. 2.