Apja vasesztergályos volt. Hat elemit végzett, majd kereskedőtanulónak állt, de három év után egy baleset miatt kénytelen volt megszakítani tanulmányait. Másik önéletrajza szerint 1933. június 1-jén szabadult fel, de nem sokkal később elbocsátották az állásából. 1934-től segédmunkásként dolgozott a Diósgyőri Vasgyárban, ahol később műszaki ellenőr lett. 1939-ben behívták katonának, a miskolci VII. gépkocsizó tüzérosztálynál kapott távbeszélő és rádiós kiképzést, 1941 és 1943 májusa között frontszolgálatot teljesített, őrvezetői rendfokozatban szerelt le. 1945. március 1-jén belépett a Magyar Kommunista Pártba, majd utódpártjainak is a tagja lett. Az üzemi pártéletben aktív szerepet játszott, volt faliújság-felelős, valamint propagandista a műszaki ellenőrzésnél és a gyári vasútforgalomnál. Ugyanezen évben belépett a rendőrséghez, ahol őrmesteri rendfokozatban szolgált 1948. január 31-ig, amikor – még a Don-kanyarban szerzett lábfagyás következtében fellépő egészségügyi problémái miatt – leszerelését kérvényezte. Kétszer hathetes alapfokú, majd 1949 januárja és márciusa között középfokú pártszemináriumot végzett. 1949. június 1-től a Magyar Honvédelmi és Sportszövetségben lett kiképzési és nevelési felelős, a szervezet rádiós tanfolyamait is elvégezte. 1951. január 4. és május 1. között Vácon (32. önálló híradóezred) volt őrvezető, majd tartalékos tiszthelyettesi tanfolyamon kapott híradós képzést. 1951. május 1-jén hadnagyi rendfokozatban a honvédség hivatásos állományába került. Előbb Veszprémben, szeptember 30-tól Keszthelyen szolgált rádiós tisztként, november 15-től 1952. szeptember 8-ig alegységparancsnoki tanfolyamon vett részt a Zalka Máté Híradó Tiszti Iskolán. 1952. szeptember–októberben Keszthelyen, majd 1952. október 21-től Nagykanizsán, a 29. lövészezredben szolgált hírszázadparancsnokként. 1953. június 29-én az ugyanott állomásozó 32. lövészezredhez vezényelték át híradóparancsnoknak. Ekkor felettese úgy jellemezte, hogy „szakmai tudása jónak mondható. Az eddigi munkája után ítélve igyekezett az egységét kézben tartani és azokat jó irányba nevelni. […] Hibája, hogy az eddigi tapasztalatokból megállapítva az italt nagymértékben fogyasztja”. 1953. október 10-én az ezred hírszázadának parancsnoka lett, 1954. április 4-én főhadnaggyá léptették elő. 1954. november 9-én tartalékállományba helyezték, ezt követően Miskolcon telepedett le, és hulladéktéri munkás lett. A forradalom leverése után az elsők között jelentkezett a karhatalomhoz, 1956. december 5. és 1957. május 5. között a tízeshonvéd karhatalmi zászlóaljban teljesített szolgálatot. 1956. december 28-án Erdőbényén jelent meg egy 25 fős alakulattal, ekkor két embert vettek őrizetbe fegyverrejtegetés miatt. 1957. január 7-én Tállyára vezényelték ki tizenhat karhatalmistával, itt őrizetbe vettek egy főt, valamint lefoglaltak egy géppisztolyt és több „ellenforradalmi” röplapot. 1957. január 24-én katonai ülnök volt Hullár Gábor statáriális tárgyalásán, ahol a vádlottat nem javasolta kegyelemre. A Megyaszón 1957. január 26-án, a munkástanács előző napi lefogása miatt lezajlott tüntetést Kosztelnik egysége oszlatta fel. 1957. május 16-án tartalékos századossá léptették elő, civilben pedig olvasztársegédként dolgozott tovább. 1964. június 16. és július 29. között Vácon volt továbbképzésen, parancsnoka kiemelte lelkesedését és tudásvágyát. Július 30-tól szeptember 16-ig Nyíregyházán szolgált századparancsnok-helyettesi beosztásban.

Kitüntetések: Munkás-Paraszt Hatalomért Emlékérem (1957)

Források: HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum Központi Irattár 10698. Kis József: Borsod-Abaúj-Zemplén Megye 1956 – Sátoraljaújhely és a Szerencsi Járás. Miskolc, 2006. (Borsodi Levéltári Füzetek 46.)