Szülővárosában megkezdett gimnáziumi tanulmányait anyagi okok miatt nem tudta befejezni. 1938-ban péktanonc lett, segédlevele 1941-es megszerzését követően 1943-ig sütőipari segéd volt Gyulán. 1943-ban behívták katonának, a hadseregben hadtápszolgálatot látott el. A második világháború végén Németországban megszökött alakulatától, de Magyarországon a Vörös Hadsereg letartóztatta. Szibériából 1947-ben tért haza, ugyanabban az évben belépett a Magyar Kommunista Pártba. 1948–1949-ben kirendeltségvezető volt a Békés megyei földhivatalnál. A Bírói és Államügyészi Akadémia elvégzése után 1950-től irodavezetőként dolgozott a Gyulai Államügyészségen, 1952-től megyei bíró Szombathelyen, 1953-tól Veszprémben, ahol később elnökhelyettes lett. 1954. augusztus 5.–1987. szeptember 30. között a Győr-Sopron Megyei Bíróság elnöke volt. A jogi egyetemet 1957. június 19-én fejezte be, 1970-ben a pártfőiskolán is oklevelet szerzett. 1984-ben a munkáját jónak értékelték, ezen belül: „kádernevelő tevékenysége jól szolgálta a bírói és vezetői utánpótlást.” 1987-ben vonult nyugállományba.

Kitüntetések: Szocialista Munkáért Érdemérem (1956) Munka Érdemrend ezüst fokozata (1965) Az Igazságügy Kiváló Dolgozója (1969) Munka Érdemrend arany fokozata (1971) Munka Érdemrend arany fokozata (1978) Április Negyedike Érdemrend (1985)

Források: Győri Törvényszék – nem iktatott életrajz töredék. Magyar Nemzeti Levéltár Győr-Sopron-Moson Megyei Levéltára. Markója Imre kitüntetési javaslata, 1984. december 22. 20070/1984/20. IM II/1. Zinner Tibor: A kádári megtorlás rendszere. Hamvas Béla Kultúrakutató Intézet, Budapest, 2001. 263. Győri életrajzi lexikon. Szerkesztette Grábics Frigyes–Horváth Sándor Domonkos–Kucska Ferenc. 2. átdolgozott kiadás. Galgóczi Erzsébet Városi Könyvtár, Győr, 2003. 121. Zinner Tibor: Utak és tévutak a XX. századi magyar felsőbíráskodás káderpolitikájában ’56 után. In A Kúria és elnökei III. A kötetet szerkesztette Bódiné dr. Beliznai Kinga. HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest, 2015. 181., 184.