Apja gyári munkás volt. A hat elemi kijárása után fémöntő segédlevelet szerzett, s a második világháború végéig szakmájában dolgozott. 1945-ben belépett a kommunista pártba, s hivatásos pártfunkcionárius lett. Katonai szolgálatát 1949. október 1-jén kezdte meg. 1950. júniusban politikai tiszti tanfolyamra vezényelték, amelynek elvégzését követően, október 16-án főhadnagyi rendfokozatban hivatásos állományba vették, és a 27. hadosztályhoz helyezték pártszervezési instruktornak. 1952-ben századossá léptették elő. 1953. október 1. és 1956. október 1. között a Sztálin (1956. márciustól Petőfi) Katonai Politikai Akadémia összfegyvernemi fakultásán tanult. A forradalom kirobbanásakor szabadságon volt, de 1958-as minősítése szerint az események hírére a Petőfi akadémiára ment, és szolgálatra jelentkezett. Október 25-től az Ezredes úti garázshoz vezényelték golyószórósként, de 27-én este visszahívták. Október 28-tól 30-ig a Budapest II. kerületi pártbizottság védelmében vett részt, majd a kormánytagokat védő államvédelmiseknek hordott élelmiszert a Rózsadombra és környékére. November 10-én belépett a szerveződő karhatalomba. „Részt vettem Pesthidegkút, Óbuda és egyéb budai helyiségek [sic!] tisztogatásánál […] december 16-ától a Budapesti Katonai Bíróság statáriális bíróság tagja voltam április 29-ig” – írta egy 1958. februári feljegyzésében. 1957. április végétől őrnagyi rendfokozatban az I. Forradalmi Karhatalmi Ezred 4. századának beosztott tisztje, október 10-től az 1. zászlóalj 4. századának szolgálatvezetője, majd a századparancsnok politikai helyettese lett. A forradalmat követő, jogi mezbe öltöztetett megtorlásból a Magyar Néphadsereg Fegyvernemi Parancsnoksága Katonai Bíróságának, illetve a Budapesti Helyőrség Katonai Bíróságának – mint rögtönítélő bíróságnak – ülnökeként vette ki a részét. 1957. december 20-tól a recski 3. számú robbanóanyag-raktár parancsnokának politikai helyettese volt, 1958. december 1-től a pécsi 22. gépkocsizó lövészezrednél szolgált zászlóalj politikai helyettesként. Ittas állapotban elkövetett sorozatos rendbontásai miatt tiszti becsületbíróság elé állították, egy rendfokozattal visszavetették, és 1962. október 31-i hatállyal (hivatalosan betegség miatt) nyugállományba helyezték. Nyugdíjazását követően a Szikra Nyomda Somogyi Béla utcai telephelyén lett segédmunkás. 1963. augusztusban tartalékosként visszakapta őrnagyi rendfokozatát.

Kitüntetések: Munkás-Paraszt Hatalomért Emlékérem (1957); Szolgálati Érdemérem (1961)

Források: HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum Központi Irattár 17488.