1945-től a budapesti tudományegyetem joghallgatója volt, diplomáját 1951. november 29-én kapta meg, doktorrá 1957. február 16-án avatták. 1950. szeptember 30-án a Kispesti Járásbíróságon kezdett dolgozni, előbb fogalmazó, majd titkár volt. 1953. szeptember 19-ével az Újpesti Járásbíróságra nevezték ki tanácsvezető járásbírónak, ahonnan szűk egy év múlva, 1954. március 8-án visszatért a Kispesti Járásbíróságra. 1956. január 1-jétől a Fővárosi Bíróságon bíró, május 1-jétől tanácsvezető volt. 1958. szeptember 29-étől behívták az Igazságügyminisztériumba, ahol előbb az oktatási csoport főelőadójaként, 1958. december 19-étől a csoport vezetőjeként tevékenykedett. 1961. január 21-én osztályvezetővé léptették elő, de 1961. augusztus 17-étől ismét a Fővárosi Bíróságon folytatta pályafutását tanácsvezető bíróként. 1961. szeptember 1-jétől berendelték a Legfelsőbb Bírósághoz, ezzel megszűnt munkaviszonya az Igazságügyminisztériumban. 1962. január 15-én kapta meg kinevezését a Legfelsőbb Bírósághoz, ahol 1975. április 1-jétől tanácsvezető, 1988. augusztus 1-jétől főtanácsos volt. Az Elnöki Tanács 1989. október 13-án mentette fel, 1990. április 30-ától nyugállományba vonult.

Források: Kúria Személyzeti, Munkaügyi és Oktatási Osztálya iratai 1974. El. III. A. 180. dr. Pék Sándor Zinner Tibor: Utak és tévutak a XX. századi magyar felsőbíráskodás káderpolitikájában ‘56 után. In A Kúria és elnökei III. A kötetet szerkesztette Bódiné dr. Beliznai Kinga. HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest, 2015. 213–214.